C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Olvasás közben nem volt semmi problémám, de amikor megpróbáltam leírni, mi is tetszett annyira a történetben, bevallom csúful elakadtam. Különféle bevezetések begépelése és kitörlése után egyre nagyobb lett a tanácstalanságom, mondhatni már-már kétségbeestem, amikor rájöttem, hol hibáztam. A könyv egyszerűen nem tűri el a felesleges szószaporítást és a feleslegesen bonyolult megközelítést, lévén mindez teljesen idegen tőle. Ezek után – más lehetőség hiányában – megpróbálom lényegre törően megfogalmazni érdemeit. Már kezdem is.

Hasonló történet nincs, legfeljebb elvétve, tízévenként egyszer kerül kiadásra – és itt nem a cselekményre, hanem a hangulatra gondolok, ami leginkább Alice kalandjaihoz hasonlít. Már az elsőnél is éreztem, de most már teljesen biztos vagyok benne: Lewis hétkötetes ciklusának legfőbb erénye a tisztasága. Ezáltal minden fenntartás nélkül alkalmas az ifjabb nemzedék általi fogyasztásra, az eseményeket öncélúan brutális jelenetek nélkül, az erőszakot mégsem mellőzve adja közre (vámpírok és farkasemberek is szerepelnek benne). Ám mindezek ellenére továbbra is állítom, kivételesen tiszta (mondhatni romlatlan) fantasy mesével van dolgunk (hol a mese, hol a fantasy válik hangsúlyosabbá). A terjedelem miatt ezúttal sem kapunk hosszas tájleírásokat, miként jellemábrázolással sem töltünk sok időt – ám ennek ellenére teljesen hihető a szereplők viselkedése.

A főszerepben négy testvér áll, akiket a háború elől vidékre küldenek, ahol felfedezik a világok közötti átjárót, amely nem más, mint a címben említett ruhásszekrény. A télikabátokon és bundákon túl terül el Narnia hóborította földje, ahol mindenki a Fehér Boszorkánytól (valamint varázspálcájától) retteg, s ahol nem csak az idő múlása tér el teljesen a miénktől, hanem a négy gyerek felbukkanásával egy időben régi jóslatok is beteljesedni látszanak. Ebből aztán országra szóló háborúság kezdődik, s a hadakozásból ifjú hőseink is kiveszik részüket.

A befejezés szerint az igazi kalandok még csak ezután kezdődnek – nos, ezt biztosan nem hagyom ki.

A könyv alapján film is készült - amúgy hollywoodi módra -, megváltoztatott hangsúlyokkal, szóval aki Lewis eredeti gondolataira kíváncsi, az inkább olvasson.