Főkép

Ki mondta, hogy ma már nincs dallamos rock? Hogy az egésznek vége lett a Kiss nevű bandával? Hogy nincs örököse a Thin Lizzynek? Ad absurdum a Judas Priestnek? Ki volt az, aki a kezét dörzsölte örömmel, amikor ezek a bandák feloszlottak? Azt azért nem lehetett gondolni, hogy nyomtalanul múlnak el. Hogy nem lesz senki, aki nem ötvözi mindazt, ami jó és rossz volt bennük.

Az angol The Darkness egészen pontosan ezt teszi. Dallamos, kemény rockmuzsikát játszik, és ha esetleg valaki azt hitte volna, hogy az első albumuk sikere véletlen volt, az erősen téved. A One Way Ticket to Hell… and Back egy kicsit még tovább is viszi az eddigi elemeket, és újakat emel be. A fentebb felsorolt bandák hatása tagadhatatlan és egyértelmű. Ám ezek mellé becsatlakozik az Electric Light Orchestra, és egy eddig nem túl eklatánsan ható csapat, a Queen is.

Az ELO-ra főleg a vonósok utalnak, pár harmónia, de például a „Hazel Eyes” akár egy Queen-nóta is lehetne, legalábbis az elején egyértelműen. Egyáltalán nem véletlen ez. A The Darkness ugyanis nem másra bízta a produceri feladatokat, mint Roy Thomas Bakerre, aki minden idők egyik legzseniálisabb felvételéért, a „Bohemian Rhapsody”-ért is „felelős”.

Akkor mi sül ki ebből az egészből? Meglepő módon nem katyvasz, hanem egy meglepően egységes album. Ami az egészben még különösebb, hogy ezek a motívumok nem főhajtások, hanem arcátlan integrációk. Ugyanis nem azt fitogtatják, hogy „na tessék, mi még ezt is tudjuk”, hanem szervesen beépítik a muzsikájukba a látszólag nehezen összebékíthető elemeket. Mindehhez adjuk még hozzá Justin Hawkins fejhangú, szinte nem evilági sikítását, és máris kész a siker receptje.

Azt meg végképp nem lehet rájuk fogni, hogy szégyellősek lennének. A dögös, bitang hangzású dalok mellett szépen megfér néhány remek ballada is, ami mintha manapság – a Scorpions kivételével – kiment volna a divatból. Szóval minden a helyén van: remek hangszerelés (ki használ manapság szitárt a rockban?), kiváló dalok, valóban eszetlen hangzás. Csak egy dolog miatt lehet csalódott a hallgató. Az egész lemez mindössze 35 perc. De ha mondjuk kétszer egymás után meghallgatjuk, akkor máris megvan a szokásos hosszúságú élvezet.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. One Way Ticket
2. Knockers
3. Is It Just Me
4. Dinner Lady Arms
5. Seemed Like A Good Idea At The Time
6. Hazel Eyes
7. Bald
8. Girlfriend
9. English Country Garden
10. Blind Man