Főkép

Agatha Christie: Nemezis. Ebben a történetben Miss Marple megbízást kap egy sok-sok évvel korábbi bűnügy felderítésére, mivel az eredetileg elítélt állítólag ártatlan. A kihívás és a felkínált húszezer font miatt végül elhagyja bájos faluját, hogy térben (és időben) útra kelve megtalálja az igazságot – mindezt a maga öreges módján.

Parker jól ismert hőse, Spenser is hasonló feladatot kap a Sötét múlt című regényben: huszonnyolc évvel korábban lelőtték Emily Gordont. A gyilkos sosem került elő, mint ahogy az indítékra sem derült fény. A hivatalos vélemény szerint pusztán rossz helyen volt rossz időben, ami előfordul, ha az ember bankrablásba csöppen. Ám az áldozat lánya mindezt nem fogadja el, és amikor közös ismerős révén eljut a megtermett mesterdetektívhez (ahogy Spenser viccesen titulálja önmagát), ellenállhatatlan ajánlatot tesz: hat fánkért cserébe ugyan derítse már ki, mi is történt annak idején.

Az üzlet megköttetik, de mint hamarosan kiderül, nem csak az eltelt idő okoz nehézséget kutakodás közben. Nem sokkal később bekopog az FBI, és finoman megpróbálják lebeszélni hősünket a vizsgálódásról. Náluk sokkal fenyegetőbben adja jelét nemtetszésének Sonny Karnofsky (közismert alvilági nagykutya): verőemberek és a velük küldött bérgyilkos első körben rábeszéléssel, majd fenyegetéssel próbálják meg eltántorítani az öntörvényű detektívet.

Egyszóval a jelek alapján az ügy korántsem halott, úgy tűnik, még mindig túl sokan érintettek benne. Mindez nem riasztja el a Shakespeare idézeteket citáló Spensert, aki bízik önmagában, és nagyra nőtt fekete társában, így elszántan haladnak – csak azt nem tudják hova.

A sorozat sokadik kötetére Parker már teljesen kidolgozta a kiművelt magándetektív alakját, összetett kapcsolatrendszer, múltbéli események teszik hitelessé a hajdani rendőrt. Személyiségét, erkölcsi normáit tekintve pedig csak irigykedhetünk – hiszen olyan (már-már példakép) ember áll előttünk, aki nem kényszerül megalkuvásra, és a világmegváltás helyett békében él önmagával.

Robert B. Parker regényében rövid, időnként feltűnően rövid mondatok révén közelítjük meg a világot, ami se nem jó, se nem elviselhetetlen – egyszóval nagyon hasonlít a miénkre.

A szerző életrajza