Mézga Aladár különös kalandjai
Írta: Mezei Attila | 2005. 12. 08.
Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmsorozata volt az enyhén ütődött Mézga család minden kalandja. Ezért is töltött el nagy örömmel, hogy egyes televíziós csatornák ismét műsorukra tűzték ezt a méltán népszerű sorozatot, és külön jól esett, hogy immáron nyomtatásban is visszaköszönnek rám Aladár kalandjai.
Rigó Béla nem meséli el az előzményeket túl részletesen – Aladár kalandjai a sorozat előrehaladottabb fázisában keletkeztek –, éppen csak ízelítőt kapunk az MZ/X-es kalandokból és máris az űrhajó-építési projektre (Guliverkli) és a „vele” elkövetett kalandokra terelődik a szó.
Akár csak a rajzfilm, a könyv sem tartogat túl bonyolult dolgokat/magyarázatokat számunkra, minden oldaláról lerí, hogy a szórakoztatásunkért készült. Nincsenek hosszas eszmefuttatások, sőt néha meglehetősen szűkszavúan vagy egyszerűen intéződnek el a dolgok. Persze azért minden kaland végén van egy kis erkölcsi tanulság, de az sem zavaróan, hanem amolyan mézgásan. Ráadásul az író viszonylag gyors tempót diktál, amitől néha kesze-kuszának, követhetetlennek tűnhetnek a dolgok, de ez ne riasszon meg senkit, minden a legnagyobb rendben van.
Az tény, hogy miközben a könyvet olvastam, a szereplők jól megszokott magyar hangja csendült fel a fejemben. Hát igen, azt hiszem Mézgáék kalandjai olyanok voltak, amiket sosem fogok elfelejteni. Viszont ebből következett számomra egy hátulütő, mégpedig, hogy nagyon hiányzott a képi világ. Hiába díszítik a történeteket a rajzfilmből beszúrt képek, ezek nem tudták pótolni a képsorokat, a vizuális élményt.
Mivel a történet sem lett bőbeszédűbb, mint a film (azt hiszem, ezzel rendkívül lelassítaná és lapossá tenné a sztorit) sajnos nekem nem nyújtott akkora élményt, mint vártam. Persze ebben az is szerepet játszik, hogy én ugye, láttam a rajzfilmeket.
Úgy velem sokkal nehezebb dolga volt Rigó Bélának, mint azokkal, akik még nem részesültek abban a szerencsében, hogy mozgókép formájában is átéljék hőseink kalandjait. Talán ha kicsit „douglasadamsesebbre” sikerül venni a figurát, születhetett volna valami merőben új és katartikus. Így „be kell érnünk” egy jól sikerült film-könyv átfordítással, ami azért jóval több, mint általában egy film alapján készült könyv/regény.