Főkép

A minap a televíziót kapcsolgatva két sportműsor között, ismerős hangokra figyeltem fel. „Ez csak a t.A.T.u. lehet” - gondoltam, és amikor a szám végén kiírták az előadót, sejtésem beigazolódott. Mindezt csak azért írtam le, mivel mostanában kevés az olyan populáris előadó, akit stílusáról, hangjáról felismerhetni, pedig valamikor éppen az tette naggyá a Beatles-hez, a Rolling Stones-hoz, a Deep Purple-höz vagy a Led Zeppelinhez hasonló együtteseket, hogy rögtön be lehetett azonosítani a muzsikájukat.

A máig egyetlen világszerte ismert orosz popbanda viszont ebbe a csoportba tartozik. Jellegzetességeik közé sorolható az a sajátos ritmikájú ének, amit sok évvel ezelőtt egy roppant technikájú és ötletgazdag thrash metál-gitáros haveromtól hallottam - tőle éppenséggel gitáron és magnóról -, aki mellesleg Ukrajnából származott, és nem egyszer ihletet is az ottani, valamint az orosz folklórból merített.

Efféle ismétlődő, népies metrumok köszönnek vissza a két, sajnos leszbikus imázsuk és csábító fiatalságuk miatt hirtelen felkapott, de tiszavirág életű karriert befutó marketing-terméknek immár semmiképp sem mondható lány dalaiból. Mert ezek a számok egyáltalán nem rosszak és nem is sematikusak, hiába érezzük azt, hogy szinte visszaköszönnek az előző album motívumai. Minden egyes dal újszerűen hat, ha másért nem, az apró hangszerelési, harmonizálási ötleteknek, és az érettebb, jobban és izgalmasabban kezelt hangoknak köszönhetően.

Az albumról klipként kiemelt „All About Us” talán a legtökéletesebb példája ennek a valószínűleg tudatos törekvésnek. Témája jellegzetesen t.A.T.u.-s, s akár az előző lemezre is felkerülhetett volna, hogy daltársai mellett ez is felkapaszkodjon a slágerlistákra, mégis eleven, mai, nem érheti a vád, hogy olyan lenne, mint a felmelegített leves.

És az album egésze is egységesebb, komolyabb, olyannyira, hogy zenei szövetébe is főképp a komolyzene, és a klasszikus zenére épülő rockzenék eszköztárának megfoghatóbb és hatásosabb megoldásait építették be és szólaltatják meg Lenáék, kissé a huszonegyedik század elejéhez idomított formában.

A „Gomenasai” egyenesen az Anderson, Wakeman, Bruford, Howe és a Within Temptation képviselte lágyabb rockzenei vonal lassú számainak konvenciót veszi át, mégpedig nem olcsó utánzásként, hanem eredeti zenei mondanivalóval, hiteles megvalósításban. Legfeljebb a valódi hangszerek hiányoznak belőle, miután szintetizátoron manapság szinte mindent könnyebb eljátszani. Ám ehhez a módszerhez mások is folyamodtak már a neves muzsikusok közül, és ezért nem szabad megvetni vagy pocskondiázni a T.A. Musicot.

Az én CD-s polcomon békésen megfér egymás mellet többek között Johann Sebastian Bach, Mozart, Steve Reich, a Metallica, a Children Of Bodom és a t.A.T.u., és bár tudom, mitől jobb az egyikük, és mitől kevésbé jó a másikuk zenéje, nem feltétlenül kell rangsort felállítani közöttük. Miért ne vélekedne más is így?

A t.A.T.u. és a T.A. Music tagjai:
Julia Volkova - ének
Lena Katina - ének

Boris Renski
Dasha Mischenko
Eugenia Voevodina
Andrey Artischev

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Dangerous and Moving (Intro)
2. All About Us
3. Cosmos (Outer Space)
4. Loves Me Not
5. Friend or Foe
6. Gomensai
7. Craving (I Only Want What I Can’t Have)
8. Sacrifice
9. We Shout
10. Perfect Enemy
11. Obezyanka Nol
12. Dangerous and Moving

Bónuszszám
13. Vsya Moya Lubov