Lisa Smedman: Véres sport
Írta: Galgóczi Tamás | 2005. 10. 28.
Úgy tűnik az írónő továbbra is remek érzékkel választja ki azokat a témákat, amelyekről korábban még nem született árnyvadász regény, hiszen ezúttal elhagyjuk Seattle városát és délre utazunk, a hajdani-majdani Mexikóba. A világ felébredése itt is alaposan megkeverte a viszonyokat, bár errefelé nem a metahumánok borzolják a kedélyeket, hanem az Aztechnology ténykedése. A rossz nyelvek szerint az ország (mai nevén Atzlan) nem más, mint a megacég leányvállalata.
Nos, ha ez így van (és miért lenne másként), akkor az alkalmazottak egy része sztrájkol Yucatánban, béremelés helyett szabadságot, és más egyebeket követelve. A lázadás már-már polgárháborús jelleget ölt, ami részben a betiltott katolikus vallásnak köszönhető.
Évszázadok megszokását nem lehet egyik napról a másikra eltörölni, még akkor sem, ha a hivatalos államvallás a maja időkből származik. S akkor még nem beszéltünk a nem hivatalos, ám igencsak elterjedt vérmágiáról, ami ugyebár egyenes folyománya a korábbi emberáldozási szokásoknak.
Ide utazik történetünk főhősnője, Leni és fogadott rokona, Raf (az ő kettősük látható a borítón egy SÁRKÁNY társaságában), némi személyes bosszúállás céljára. Céljuk elérése azonban nem megy olyan egyszerűen, sőt, már a kezdetektől fogva nehézségekbe ütközik.
Az eseményeket Leni meséli el nekünk, minden felesleges kitérő nélkül, amúgy női módra, ami némely váratlan részlet kihangsúlyozását eredményezi, sajátos ízt adva az egésznek. Mindezen felül ösztönösen (vagy tudatosan, ki tudja) nem által csaliként apró horgokat bevetni a fejezetek végén, későbbi, komor eseményekre történő utalás formájában.
Tagadhatatlanul hatásos, még ha eredetinek nem is mondhatjuk ezt a megoldást. Ja és a címre is magyarázatot kapunk, nem öncélú választás volt, és szerencsére semmi köze nincs a küzdősportokra épülő, B-kategóriás pofozkodós filmekhez.
Az előző regénye kapcsán feltett kérdésre, mely szerint a végleges ítélettel megvárom ezt a könyvét, már tudom a választ. Lisa Smedman jól ír, érzéke van a cselekményszövéshez – s ennél többet személy szerint nem is várok el egy Shadowrun történettől.