Főkép

Idézném a filmet (nem feltétlenül szó szerint):

„Ez eddig a legszebb és legjobb munkám. Mégis mire lőne ezzel a golyóval?

Vérfarkasra például."

Ez a párbeszéd remekül leírja a film lényegét, még akkor is, ha egyik beszélegetés egyik résztvevője sem főszereplő, és persze nem a film elején, hanem igencsak a végén hangzik el. De akkor pörögjünk vissza az elejére.

Idilli kisváros, ahol az emberek még segítenek egymásnak. A narrátor egy kellemes hangú hölgy, akiről hamar kiderül, hogy az öccse számára valóságos istencsapás, és hogy a történések idején még csak 15 éves. Ja! Segítenek egymásnak és figyelnek egymásra.

Persze vannak „kilógó” elemek is. Alkoholisták és bűnbe esett hölgyek, de ők úgysem élnek sokáig. Először az alkoholistával végez valami morgó szörnyeteg, utána meg az öngyilkosságra készülő megesett hölgy kerül terítékre. Ez ugye még nem hatna meg senkit, de a szörnyeteg megöl egy gyereket is, és ez sokakban elszakítja az utolsó valósághoz kötő fonalat.

Puskát ragadnak hát, és vadászni indulnak az erdőbe. Ekkor még mindenki – sőt négy kivételtől eltekintve a film végéig mindenki – azt hiszi, hogy egy pszichopatával van dolguk. Nyilván normális emberek nem vizionálnak rögtön vérfarkast. Elindulnak az erdőbe, és persze vadászokból hamar vadak lesznek, sőt a kevésbé szerencsések egyenesen trófeák. Persze a vérfarkas megússza. Ekkorra nagyjából kiderül, hogy az idilli felszín alatt komoly indulatok feszülnek és ez persze rosszat tesz a közösség túlélési esélyeinek, mint ahogy azt a hajtóvadászat sikertelensége is mutatja. (Itt jegyezném meg, hogy ez tipikus Stephen King féle fogás, hogy aki nem jó ember, az szinte biztos, hogy nem ússza meg.)

És elmarad a tűzijáték is. Persze csak azoknak, akiknek nincs vajszívű nagybácsijuk, aki rakétákat vesz nekik. A főszereplő rendelkezik ilyennel, így hátráltatottsága ellenére kimegy egy elhagyatott helyre és megrendezi a saját kis ünnepségét. Na ez azért már sok. Ha egyszer egy vérfarkas nem alhatja ki magát, eléggé mérges lesz. És nekitámad a felkeltőjének. Persze az sem kevésbé idegesítő, ha valaki az utolsó rakétáját nem a levegőbe hanem egy szőrös morgó izébe kell hogy belelője.

Halálos ellenségek születésének vagyunk tehát tanúi. Kerekesszékbe kényszerült kisfiú a jámbor pap ellen. Ártatlanság az ártatlanság látszata ellen. Jujj. Persze izgalmas dolgok következnek: autós üldözés, igazság bizonygatása hitetleneknek, szülők elküldése New Yorkba, ezüst pisztolygolyó megrendelése, fenti párbeszéd, és a leszámolás napja is elérkezik. Vajon az év melyik napjára eshet? Halloweenre. Naná.

Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy a magyar címben miért van többes szám. Mert a kisgyerek hiperjárgányát is ezüst lövedéknek hívják. Így kettő is szerepel a filmben. Szóval eljön a borzalmak éjszakája és megtörténik a nagy csata. Amelynek vannak túlélői is.

A történet, nem kifejezetten dióhéjban ennyi. Lévén a forgatókönyvet is King írta, ezért a film jóval izgalmasabb, mint ahogy én azt most leírtam. Most pár szó a szereplőkről: Miszter vajszív – aki azért nem tökéletes, mert iszik ő is – Gary Busey, akit ekkor még nem fedezett fel a főgonosz ipar. (Megint meg kell jegyeznem valamit: King elég sok pozitív, segítő alakja iszik.) Jól nyomja, ő az, aki megpróbál nagybácsi helyett bátyja lenni a főhősnek, és persze kiönteti az ezüst pisztolygolyót. Harmadszorra válik. Megértjük, hiszen olyan örök gyerek és nem örök apa típus.

A főhős Corey Haim, aki ekkor még kisfiú, és majd nagyfiú korában jobban fogjuk szeretni. Persze azóta már nemhogy nagyfiú, de azt sem tudjuk, hová tűnt. A lényeg, hogy ekkor még felfelé ívelt. A pap Everett McGill. Remekül néz alattomosan meg nyájasan is, és jól mutat a főmenü alatt. És akit nem említ meg a hátsó borító rendkívül érdemtelenül: Megan Follows. Ő a nővér, aki öcsikét segíti, és annyira tud ijedten nézni, hogy huú. Ő gyerekszínészként remekül játszott több filmben is, ezért lehet nyugodtan ismerős.

A rendező Daniel Attias. Én utánanéztem a nagy internetes mozi adatbázisban, mert nem igazán ugrott be, hogy ki is ő valójában. Akit érdekel, csinálja utánam. A forgatókönyvet Stephen King írta, csakúgy, mint a film alapjául szolgáló novellát, ami évekkel korábban magyarul is megjelent. És ennek örülünk, mert magához hű film kerekedett a történetből.

DVD extrák:
Filmelőzetesek
A színészek és az alkotók életrajza

Kapcsolódó írások:

A horrorfilmek feltámadása
A remény rabjai
Halálsoron

A szerző életrajza