FőképKépzeljük el, amint Clark Kent, alias Superman fellép egy koncertterem színpadára, aztán áhítatot keltő, mennyei alt hangon énekelni kezd egy Bach-kantátát. Bármily furcsa, mindez valóság: a régi zene ma talán legtündöklőbb csillaga, Andreas Scholl koncertjein efféle élmény várja a zenekedvelőket.
Ám a legmegdöbbentőbb mégsem a látvány, hanem az a szinte felfoghatatlan, éteri énekstílus, amivel Scholl percekre elfeledteti velünk, hogy a világban épp véres háborúk dúlnak, rogyadozik a gazdaság, vagy akár személyes tragédiákat kell átélnünk; és ehelyett a tökéletes tisztaság magasságába emel minket.

Az album másik meghatározó egyénisége a mindig maximális művészi alázattal, modorosságtól mentes visszafogottsággal, tökéletes harmóniaérzékkel dirigáló Philippe Herreweghe és genti zenekara.
A belga karmester a Bach-kantáták teljes gyűjteményének felvételekor, Nikolaus Harnoncourt oldalán sajátította el a német mester halhatatlan műveinek korhű tolmácsolását, és ha lehetséges, azóta még mentoránál is tökéletesebbet alkotott. Vezetése alatt minden hang, minden hangsúly a helyére kerül, és személy szerint Bach-kantáta összkiadást leginkább az ő tolmácsolásában ajánlanék.

A jelen válogatásra három 1726-ban íródott szólókantáta került. Mindhárom csupán egy kisebb zenekart és egy alténekest foglalkoztat. Jóllehet a Szent Tamás templomban vélhetőleg nem férfi, hanem női alténekes adta elő a műveket, emelkedettségüket talán csak tovább fokozza a testetlen falsetto előadás.

A BWV 170-es darab különlegességét a páratlan dallamgazdagság adja, mely tökéletes bizonyosságul szolgál annak igazolására, hogy ha Bachnak operát kellett volna írnia, éppoly nagyszerű műveket komponált volna, mint egyházi, kamara, vagy világi zenekarra írt művei.
A BWV 54-es jegyzékszámú kantáta kevésbé áradó, inkább zaklatottan drámai mű, amely a lélek legbelső húrjait rezgeti meg, hathatósan serkentve minket a sátáni csábítás elleni küzdelemre.
Az albumon elhangzó legkülönlegesebb mű azonban a BWV 35-ös Geist und Seele wird verwirret, melynek „Concerto” és „Sinfonia” tételei, az első áriát közrezárva vélhetően egy elveszett orgona-concertót adnak ki. Az orgona dominanciája már a „Vergnügte Ruh, beliebte Seelenlust”-ban is figyelemre méltó, ugyanakkor elsősorban ebben a csodás, a teremtésre rácsodálkozó örömmel telített műben érvényesül teljes pompájában.

Gyönyörű, puritánságuk ellenére is gazdag darabok, elsőrangú előadás. Kell-e ennél több ahhoz, hogy a meghallgatásuk mellett döntsünk? Aztán, ha már megismertük, talán többet ki sem adnánk a kezünkből, örömre, lelki megtisztulásra vágyván újra meg újra elővennénk és végighallgatnánk a lemezt.

Előadók:
Andreas Scholl - kontratenor
Marcel Ponseele - oboa
Markus Märkl - orgona

Orchestre du Collegium Vocale

Philippe Herreweghe

Az albumon elhangzó művek listája

Vergnügte Ruh, beliebte Seelenlust BWV 170
1. Aria - Vergnügte Ruh, beliebte Seelenlust!
2. Recitativo - Die Welt, das Sündenhaus
3. Aria - Wie jammern mich doch die verkehrten Herzen
4. Recitativo - Wer sollte sich demnach
5. Aria - Mir ekelt mehr zu leben

Widerstehe doch der Sünde BWV 54
6. Aria - Widerstehe doch der Sünde
7. Recitativo - Die Art verruchter Sünden
8. Aria - Wer Sünde tut, der ist vom Teufel

Geist und Seele wird verwirret BWV 35
9. Concerto
10. Aria - Geist und Seele wird verwirret
11. Recitativo - Ich wundre mich
12. Aria - Gott hat alles wohlgemaht!
13. Sinfonia
14. Recitativo - Ach, starker Gott, laß mich
15. Aria - Ich wünsche nur bei Gott zu leben