David Eddings: A mágusok végjátéka
Írta: Galgóczi Tamás | 2005. 09. 19.
Minden további nélkül elfogadom, ha valaki nem tudja felhőtlenül élvezni Eddings ötrészes sorozatának befejezését, mivel sok izgulnivaló már nincs, a végkifejlet előre borítékolható. Továbbá hiányzik a gonosz naturalista ábrázolása, a jellemek részletes kifejtése, a világ rideg és kiábrándult bemutatása. Szóval aki a dark fantasyt kedveli, az bizonyára fanyalogni fog a Belgariad ciklus könnyed stílusán és optimista befejezésén.
Aki viszont az eredeti Dragonlance trilógia (vagy uram bocsá’ A Gyűrűk Ura) felfogását részesíti előnyben, amely szerint a jó cselekedeteknek minden esetben el kell nyerniük jutalmukat, illetve a jó minden esetben győzedelmeskedik (a gonosz maradéktalan elpusztítása nélkül), az vélhetően örömmel olvassa Garion kalandjait.
A párhuzamos történetmesélés révén nem maradunk le semmiről, az egyik szálon az ifjú mágus utazását követjük nyomon, ahogy egyre közelebb jut a próféciák által megjövendölt ellenfele alvóhelyéhez (Torak köztudomásúlag évezredek óta szendereg). A távolság csökkenésével arányosan nő félelme, hiszen hogyan is győzhetne le halandó létére egy istent?
Leendő felesége Ce’Nedra mindeközben a jók egyesült seregét igyekszik csatába vezetni a gonosz istent szolgáló népek ellen. Ez persze nem egyemberes feladat, így hamarosan már csak szemlélőként van jelen, a napi feladatokat mások végzik helyette. Mondjuk ezért annyira nem tiltakozik, csak ezáltal több ideje jut az aggódásra.
Természetesen a párhuzamos utak a végén találkoznak, hogy immáron másodszor legyünk tanúi, miként képzeli el Eddings a halandók és az istenek összecsapását.
A sorozat utolsó kötetére sem lehet panasz, jól megírt fantasy, ami egyszerűen olvasatja magát. Hol grandiózus tömegjelentek, hol kamaradarabok váltakoznak az oldalakon, időnként leheletnyi humorral megfűszerezve. A borítón egyébiránt maga Torak látható, értelemszerűen ébredés után, vitára készen.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Elenium trilógia:
A zafír rózsa
A rubin lovag
A gyémánt trón
Belgariad ciklus
A prófécia gyermeke
A mágia királynője
A varázsló játszmája
A Nyugat Hadura
A mágusok végjátéka
Életrajz:David Eddings életrajz
Aki viszont az eredeti Dragonlance trilógia (vagy uram bocsá’ A Gyűrűk Ura) felfogását részesíti előnyben, amely szerint a jó cselekedeteknek minden esetben el kell nyerniük jutalmukat, illetve a jó minden esetben győzedelmeskedik (a gonosz maradéktalan elpusztítása nélkül), az vélhetően örömmel olvassa Garion kalandjait.
A párhuzamos történetmesélés révén nem maradunk le semmiről, az egyik szálon az ifjú mágus utazását követjük nyomon, ahogy egyre közelebb jut a próféciák által megjövendölt ellenfele alvóhelyéhez (Torak köztudomásúlag évezredek óta szendereg). A távolság csökkenésével arányosan nő félelme, hiszen hogyan is győzhetne le halandó létére egy istent?
Leendő felesége Ce’Nedra mindeközben a jók egyesült seregét igyekszik csatába vezetni a gonosz istent szolgáló népek ellen. Ez persze nem egyemberes feladat, így hamarosan már csak szemlélőként van jelen, a napi feladatokat mások végzik helyette. Mondjuk ezért annyira nem tiltakozik, csak ezáltal több ideje jut az aggódásra.
Természetesen a párhuzamos utak a végén találkoznak, hogy immáron másodszor legyünk tanúi, miként képzeli el Eddings a halandók és az istenek összecsapását.
A sorozat utolsó kötetére sem lehet panasz, jól megírt fantasy, ami egyszerűen olvasatja magát. Hol grandiózus tömegjelentek, hol kamaradarabok váltakoznak az oldalakon, időnként leheletnyi humorral megfűszerezve. A borítón egyébiránt maga Torak látható, értelemszerűen ébredés után, vitára készen.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Elenium trilógia:
A zafír rózsa
A rubin lovag
A gyémánt trón
Belgariad ciklus
A prófécia gyermeke
A mágia királynője
A varázsló játszmája
A Nyugat Hadura
A mágusok végjátéka
Életrajz:David Eddings életrajz