FőképNem minden képregény szól szuperhősökről. Ezzel még azoknak sem mondok újat, akiknek az éj leple alatt, a háztetők felett repkedve igazságot osztó izompacsirtákon kívül legfeljebb a kövér, de annál bölcsebb macska, vagy a kis kölykökkel és egy madárkával barátkozó kutya jut rögtön az eszébe.
Arról azonban már jóval kevesebben tudnak, hogy nem kevés az olyan underground képregény, melyek nem elszakadni akarnak a valóságtól, hanem inkább szembesíteni akarnak vele.
Daniel Clowesnak a film alapjául szolgáló képregénye is ilyen. Megrajzolás tekintetében leginkább a Beavis és Butthead-történetekhez hasonlóan kidolgozott, vagyis kidolgozatlan, ám annál eltaláltabb szarkasztikus, öngúnytól sem mentes és meglehetősen deprimáló humora.

A cselekmény két tini és egy középkorú férfi története, akikben annyi a közös, hogy egyikük sem találja magát a jelen világában. A két frissen érettségizett lány, Enid és Rebecca kibérelhető lakást keres magának, ahová együtt beköltözhetnének, és az apróhirdetések böngészése közben felfigyelnek egy nyilvánvalóan örök vesztes férfinak az újságban leközölt kérésére, miszerint szeretné, ha felhívná őt az a nő, akinek egyszer a kontaktlencséjét segített megkeresni.

A barátnők elhatározzák, hogy megtréfálják őt, de a kaland nem egészen úgy alakul, ahogy tervezték. Enid, akinek a nyári szünetben rajzból pótkurzusra kell járnia, hogy megkaphassa a középiskolai bizonyítványt, ráeszmél, hogy sorsa nem sokban különbözik Seymourétól, aki a sorra kudarcba fulladó párkapcsolatok helyett 78-as fordulatszámú lemezeket gyűjt, és a felszínes, tolakodó jelennel szemben a múlt emlékeivel igyekszik körülbástyázni magát.

Mikor már azt hinnénk, hogy a film sablonos egymásra találásba torkollik, úgy törik szét a pillanatnyi idill, akár egy havazó üveggömbbe zárt művilág. Ám nem csoda, hiszen az egész film az útkeresésről szól, arról, hogy inkább önmagunkkal meghasonulva alkalmazkodjunk-e egy ésszerűtlen és a pénzkeresés kényszerétől lényegében elviselhetetlen világhoz, vagy fellázadjunk ellene, és ezzel lemondjunk az esélyéről is, hogy teljes életet élhessünk, esetleg egy mesterséges pótvilágba menekülve kompenzáljuk magunkat a mindennapos frusztrációkért.

No és a kapcsolatok sem olyan egyértelműek és magától értetődőek, ahogy azt megszokhattuk az átlag amerikai, vagy akár európai filmekben. A Tétova tinédzserek ki meri mondani, hogy meg kell küzdenünk egymásért, és elsősorban nem a riválisok, hanem saját természetünk ellenében, a mindennapokban is.

Azt semmiképp sem állíthatnám a filmről, hogy pergő és fordulatos, ám a lassú kibontakozásnak megvan a maga sajátos ritmusa, ami tudat alatt érzékelhető struktúraként tartja egybe az alkotást. A hangsúly az alakításokra helyeződik.

Az Amerikai szépségből ismert Thora Birch egészen zseniálisan játssza el a sem a világgal, sem önmagával kibékülni nem tudó kamaszlányt.
Scarlett Johansson korábban a Reszkessetek betörők 3-ban mutatkozott be a magyar nézők előtt, és a Suttogóban bizonyított, aztán a Tétova tinédzserekbeli kiváló alakítást a magyar vonatkozású Amerikai rapszódia követte, de igazi csillaggá az Elveszett jelentésben és a Leány gyöngy fülbevalóval-ban érett.
Steve Buscemit nem kell bemutatni. A nagyszerű karakterszínész az és a Con Air - A fegyencjárat lájtosabb kasszasikerei mellett olyan fanyarabb hangvételű alkotásokban is szerepelt, mint A nagy Lebowski vagy a Kutyaszorítóban. (Ne felejtsük el a kultikus Fargo-t sem – a szerk.)

És a filmben nincs szex, sem akció, sem gyilkosság, legfeljebb néhány találóan obszcén poén. Egyszóval – és nehogy bárki is félreértsen, nem leszólni akarom a fősodorba tartozó műveket – nem a nagy költségvetésű hollywoodi thrillerek, katasztrófafilmek és filmeposzok közönségének készült.

Valójában nem is tudom, miért vállalkozott a kiadó arra, hogy a Tétova tinédzsereket megjelentesse idehaza, ahol az emberek nagy része a televízió előtt, a passzív fogyasztás mámorában tölti el szinte minden szabadidejét, és eszébe sem jutna, mi több felháborodna, ha arra kérnék, gondolkozzon csak el azon, filozófiai távlatokban vajon minden rendben van-e a világunkkal.
De köszönöm! A végén még azt is megérjük, hogy a DVD-üzletek polcai Hal Hartley, Jim Jarmusch és Peter Greenaway filmektől fognak roskadozni?

A DVD technikai adatai:
Hang: magyar, angol 5.1
Felirat: magyar
Képarány: 16:9 (1,85:1) anamorf