Főkép

Amint azt a címe is sugallja, A balszerencse áradása inkább mondható borongós, letaglózóan komor filmnek, mintsem felhőtlenül vidám családi szórakozásnak. Ezért akik óvodás kislányuknak akarnák lejátszani a filmet még elalvás előtt, vagy könnyű, vasárnap délutáni mozizásra vágynak, kétszer is gondolják meg, nehogy helyrehozhatatlanul elrontsák gyermekük, vagy akár az egész család hangulatát. No persze nem ennyire vészes a helyzet, hiszen a remek kidolgozás, a fanyar humorú történet és a kiváló alakítások feledhetetlen élménnyel ajándékozzák meg a vállalkozóbb szellemű nézőket – akárcsak Tim Burton baljós hangulatú, és gyakran morbid mesefilmjei. Szomorú vígjátékot kapunk, melyen csak az tud szívből nevetni, aki már átélt néhány szörnyű csapást életében – és nem matekegyesre gondolok, hanem legalábbis egy megrázó szakításra életünk első kamaszkori szerelmével –, mégis képes ironikusan tekinteni a saját helyzetére.

A cselekmény, kis kitérő után – melynek alapötletét talán a Monty Python-csapat Gyalog galopp című filmjéből kölcsönözték –, három megárvult gyermek viszontagságos sorsát meséli el. Miután a Baudelaire testvérek egy titokzatos tűzvészben elveszítik szüleiket, egy közel sem közeli rokonuk, Olaf gróf gyámsága alá kerülnek. Az excentrikus és önimádó grófról első látásra kiderül, hogy nem fogja jól gondját viselni a gyerekeknek, ám ez csupán az árváknak tűnik ily egyértelműnek – a túlzottan jóhiszemű bankárban megtestesülő végrendelet-végrehajtó hatóságot ellenben könnyű megtéveszteni. A Baudelaire testvéreknek végül azonban sikerül meggyőzniük őt Olaf ármánykodásáról, és így új gyámhoz helyezik őket. Valójában csak itt indul el az ezer álcát magára ölteni képes gróf elől való menekülés, és a szüleik halálát okozó tűz tettese utáni nyomozás mesésen szövevényes története.

A filmet egyrészt Jim Carrey fergeteges játéka, másrészt a nagyszerű képbeállítások, a humoros kikacsintások, és az egyszerű, de annál hatásosabb effektusok teszik szórakoztató mesterművé. Carrey már korábban is kiválóan alakított főgonoszokat, de többnyire az az érzésem támadt, hogy kissé túljátssza a szerepeket, és túl sok hangsúlyt fektet a mimikára – persze, nem véletlenül szokták „gumiarcú”-ként emlegetni. Most azonban visszafogottabban testesíti meg a kegyetlen grófot, kárpótlásul viszont Olaf álcáiba is belebújhat, és három alapvetően különböző karakterként élheti ki magát.

A film képi világa nem kifejezetten eredeti, a főként televíziós sorozatokat jegyző Silberling sokat merített Tim Burton fantasztikus, abszurd filmmeséiből, de Alfred Hitchcock rémségeket hitelesen tálaló stílusából is. Mégis egységes a kompozíció, és csöppet sem zavarnak, inkább tudatalatti asszociációk tárházát nyitják meg a reminiszcenciák. A legkiemelkedőbb azonban a tökéletes szerkezeti egyensúly megteremtése. A pár kockányi utalások és a nagyobb szimmetriák elsőrangú megerősítést adnak a több értelemben is bűnügyinek tekinthető történetnek.

Egyszóval, ha kissé misztikus, fanyar, de valahol mélyen végtelenül kacagtató vígjátékra vágyunk, Az Álmosvölgy legendája, a Támad a Mars vagy a Beetlejuice - Kísértethistória mellett/helyett jusson eszünkbe A balszerencse áradása is.

A DVD technikai adatai:
Hang: angol, magyar DD 5.1
Felirat: angol, magyar
Kép: 1,85:1 (16:9)

A DVD-kiadás extrái:
Werkfilm
Audiokommentár
Kimaradt jelentek