FőképTöbben, többször feltették nekem már az elmúlt tizenhárom évben azt a kérdést, hogy miért járok ki a Szigetre. Mi a jó abban, hogy egy héten keresztül sátorban alszom, hideg vízben mosdom stb.? A válasz egyszerű: az érzés.

Az érzés, hogy ott vagyok megint, szívom a port – amitől szokás szerint mindig lebetegszem –, járok egyik helyszínről a másikra. Valamilyen szinten szabadnak, felszabadultnak érzi magát az ember ilyenkor, és bár vannak szabályok és korlátok, de ezek korántsem jelentenek terheket, okoznak stresszt stb.
Azt hiszem egy idő után rájön erre az ember, kell pár év amíg a „szimplán a buli kedvéért”-et felváltja valami mélyebb(?) tartalom. Hiszen azok, akik velem egykorúak és most is itt voltak velem – sokadik alkalommal –, ők is tisztában vannak a „kellemetlenségekkel”, mégis itt vannak.
Mert nekünk jelent valamit. Valami jót, különben már rég nem lennénk itt.

Nos, milyen is volt az idei Sziget? Szerintem alapvetően jó. Voltak jó koncertek, nem volt komolyabb baj a szervezéssel, nem voltak olyan dolgok, amitől elment volna a kedvem a következő Szigettől. Persze most majd sok negatív dolgot fel fogok sorolni, hogy mit kéne másképp, jobban, meg így gáz, de hangsúlyoznom kell, ez így alapvetően jó, nagyon jó.

Mi is a hasfájásom akkor? Pár éve az a „trend”, hogy próbálják javítani a kiszolgálás színvonalát, mivel a fesztivál elérte fizikai határait, ennél több mindent nem lehet bezsúfolni ekkora helyre (talán már most is túl sok minden van kint), ezért javítjuk a körülményeket. Ennek jelei mutatkoznak is, csak úgy tűnik lassú, talán túlságosan lassú ez a folyamat.

Mindig azt mondják, több a wc, több a zuhanyzó, jobb a közellátás. Ez mind igaz, de még többre lenne szükség. Szeretném, ha eljutnánk odáig, hogy bármikor megyek zuhanyozni, ne kelljen többet várnom tíz percnél és legyen melegvíz. Szeretném megélni, hogy tiszta minden mellékhelység, és nem kell keresgetnem egy elfogadható állapotút. Igen, ezekből kellene még több, nem tízzel-hússzal, hanem százzal-kétszázzal több. Akkor talán látványosabb lenne a fejlődés.

Másik fájó pont a szemét kérdése. És ez nem a szervezőkön múlik, hanem a látogatókon. A „szigetesek” becsülettel szedik/szedetik, agitálják a szigetlakókat is – sört meg egyebeket lehetett most is a szemétért kapni –, azonban az igénytelenséget nem tudják megszüntetni. Idén volt szerencsénk 6-8 egyetemista mellett sátorozni.
Az 1. nap végén már szólnunk kellett nekik, hogy nem szemétvödör a sátrunk környéke, meg úgy a Sziget sem, de ha már nem akarnak 15 métert gyalogolni a kukáig, akkor egy zacskóba dobálják össze a szennyüket. A szervezők szívesen adnak zacsit, nem kell külön erre pénzt kiadni.
Persze erre is lusták voltak. Ilyen hozzáállással nehéz elérni, hogy tiszta környezetben tudjunk szórakozni.

A koncertek hangosítása a következő pont, ami idén ismét felemásra sikeredett. Fel nem tudom fogni, hogy ha egy Obituary, egy Ska-P vagy Nick Cave tökéletesen szól, akkor egy Tankcsapdát hogy a viharba lehet tönkretenni? És ez csak egy a sok zenekar közül, akinek számunkra élvezhetetlen volt a koncertje a hangzás miatt. Nem értettük mi ezt már öt évvel ezelőtt sem, azóta se jöttünk rá a megfejtésre.

Idén nem volt egy tál ételes konyha, így mindenféle cégek próbálták jóllakatni a népeket, viszonylag elfogadható áron, bár volt azért pár röhejes dolog. Pl. a 200 Ft-os főtt kukoricát még csak-csak megemésztem, de az 1000 Ft-os halászlevet enyhén szólva is felháborítónak találom.

Persze szokás szerint minden drágább volt, mint „kint”, de azt végképp nem értettük, hogy miért nem lehet semmilyen italt (üdítőt, ásványvizet se!) behozni a Szigetre. Talán némi magyarázattal szolgálhat, hogy a fél literes Coca-Cola bent 250 Ft volt, kint meg akcióban 119 Ft-ért adták.
Idén az egyik multi-hiper-szupermarket több sátorral is képviseltette magát, persze azért az áraik igencsak felfelé nyomottak voltak; igaz erre számítottunk, így nem is vártunk borzalmas olcsóságot.

Összesítve a dolgokat látható, hogy van még mit javítani, de alapvetően nincsen baj ezzel a Sziget nevű dologgal, amely idén ismét nézőcsúcsot döntött. Olyan multikulturális esemény, amely nélkül sokkal szegényebb lenne Magyarország.