Főkép

A tegnap esti csalódást okozó The Perfect Name koncert után új reményekkel vágtunk neki Z barátommal a 2. napnak. Sajnos nem jártunk jobban a nap végére, mint tegnap.

2. nap a jéghideg zuhanynak köszönhetően sikerült dél felé összeszednünk magunkat, majd a Hilltopnál elfogyasztottuk a szokásos (tej+friss péksütemény) reggelit, ami után az időt a Szigeten fellelhető sajtótermékek áttanulmányozásával ütöttük el. Délután 4-5 felé, már túl voltunk pár hosszúlépésen és fröccsön, mire N és A megérkezett. Mivel más megoldás nem volt, A telefonján pötyögtem le a beszámoló első részét. Vidám dolog volt, tartott vagy 3 óra hosszat…

Szóval még ott a Hillnél izibe nekiduráltam magam, majd 5-re áttotyogtunk a Világzenei nagyszínpadhoz, ahol az ismét aktív Barbaro koncertjét tekintettük meg. A frontember-csere nem okozott semmilyen negatív változást a zenekar életében, továbbra is úgy érzem, hogy a hamisítatlan Barbaro hangzást és dallamvilágot kaptuk a muzsikájukkal.

Barbaro után a folk, jazz és kortárs zenei elemekkel „operáló” DAAU nevű belga formáció lépett színpadra. Nos, azt hiszem, kell egy bizonyos hangulat vagy beállítottság a zenéjük befogadására. Mivel éppen nem voltam vevő a kissé kakofónikusnak tűnő hangzásra (a többiek sem), betevő falat után néztünk, míg az Anima el nem kezdődött. Ki is néztük magunknak a „lávakövi döglött kutyát”, de ez rossz választásnak bizonyult. Az oké, hogy főtt virsli az alapanyag, de hogy ezt miért kell szénfeketévé égetni, valószínűleg senki el nem fogja tudni magyarázni nekem. A hot-dogot száműztük az étlapunkról.

A gasztronómiai kitérő után az Anima Sound System koncertje következett. Nem akarok senkit megbántani, eddig sem rajongtam értük, de úgy gondoltam, hogy az átalakult felállású zenekarnak adok még egy esélyt, hogy belopja magát a szívembe. Sajnos ez nem sikerült nekik, sőt, szerintem (A és N szerint is) rosszabban szólnak, mint annak előtte. Ez a nézőszámon is meglátszott egyébként, 20-25 ezren lehettek csak a színpad előtt.

Így kilőttem a HammerWorld színpad felé, hogy elcsípjem kora ifjúságom egyik kedvenc metálzenekarának koncertjét. Bőven az Accept fellépése előtt értem a térségbe, így betoltam egy kenyértésztás őrületet, feledtetendő a hot-dog okozta megrázkódtatásokat.
Sikerült leöblíteni vagy 6 boroskólával, bár ennek, és a következőkben elfogyasztott másik 6-nak a hatása az este folyamán a nullával volt egyenlő. Szóval békésen vártam az Acceptre és kedves hölgyismerősömre, K-ra, de szokásához híven késett 10-15 percet, így bukó volt az első 5 nóta. Fátylat rá, még egy boroskóla, és irány a sátor.

Azt hiszem, az Accepten sem nagyon fogott az idő, és bár magmaradtak a jól bevált klasszikus heavy metal mellett, fergetegesen jó koncertet nyomtak. Itt kell megemlítenem, hogy valami csoda történhetett a HammerWorld hangosításával, mert mind az Obituary, mind az Accept tisztán, érthetően szólt, annak ellenére, hogy tele volt a sátor. Igaz hátulra, a videofal tanulsága szerint, kellett volna még egy kis hangerő, de azért kiabálnom kellett, ha K-val akartam kommunikálni.

Accept után irány a Bahia, és a Másfél koncert. Szokás szerint megint messze kifolyt a tömeg a sátorból. Nem értem, miért kellett őket pár évvel ezelőtt „száműzni” a nagyszínpadról; ezt csak a szervezők tudják. A Másfél szokás szerint „hozta a formát”, és nyomtak egy jó koncertet. A hanggal sem volt nagyon baj, amelyre a sátrak alkalmazása óta csak panasz van. Másfél után kis kóválygás következett, így el is buktam a Balkán FanatiK koncertjét. Gondoltam megvigasztalom magam a Titusz & The Carbonfoolson. Ezt a pofára esést! Z a 3. szám után elmenekült, én az 5.-ig bírtam. „Szintetikus rockzene”, kb. ennyit tudok mondani róla, amely bizton állíthatom, hogy bejön a Titusz rajongóknak (a Siemens sátor félig volt, és mindenki táncolt), de rajtam bizony kifogott. Tituszékat kihúztam az étlapomról és elmentem aludni.

A 3. nap megint volt vagy 11 óra, mire ember lett belőlünk Z-vel. A víz inkább kellemes volt, semmint hideg, így mosolyogva jöttem ki a zuhany alól, nem kockásra fagyva, mint tegnap. K és H barátomék némi sportot (kosárlabda) terveztek erre a „délelőttre”. Z-vel úgy döntöttünk, megyünk szurkolni, röhögni, kibicelni. H sátránál volt a meetingpoint, onnan vettük be a sportpályákat. H elkövette azt a hibát, hogy egy üveg muskotályt nyomott a kezembe. Nem is maradt belőle semmi a kosár végére, csak a vidám én. A kosárpályák nem valami nagy cuccok, 3 db kis palánk, salak és csak 1 kosaras játékmód. Ennek ellenére telt ház volt, egy óra alatt rendesen elfáradtak a sportemberek.

Egyébként a sport meglehetősen sok embert vonz a Szigeten, szinte minden pályán telt ház van állandóan. A kosár után táplálékszerzés volt a cél, majd a Hillben kihúzni, míg indul a Világzenei, mert a mai nap elég pihisnek ígérkezett, lévén alig volt előre tervezett koncertprogramunk. Minden simán alakult, míg meg nem érkezett Bandi barátom, így a módosított program értelmében kettesben elindultunk a Pesti Est felé Fish! koncertet nézni. Sikerült jó korán odaérni, és egy U2 utánérzés zenekart végighallgatni (Sun City). Nem voltak rosszak, de semmi extrát nem nyújtottak számomra. Mire a Fish! feljött, hatalmas tömeg lett. Mikor a koncert elkezdődött, csalódottan vettük tudomásul, hogy a hangosítás csapnivaló, és a kocsmából egy kukkot se hallunk a zenéből. Mivel közelebb csak kézitusa árán tudtunk volna jutni, nagy bánatunkra fel kellett adnunk ezt a koncertet.

Gondoltam cikkezem egyet, de néhány kedves hölgyismerősöm eltérített szándékomtól, és ott kötöttem ki, ahol nem akartam, a Brand New Heavies koncerten. Nem szeretem ezt a stílust, de kb. 1 órai hallgatás után ki kell jelentenem, hogy műfajukban nagyon jók, koncerten pedig különösen jók.
Mivel közeledett a The 69 Eyes koncert, átvágtáztam a Hammerhez, ahol K-val ütköztem, és átadtam magam a boroskóláknak és a dark-rocknak. Nagyon jó kis zenekar ez a The 69 Eyes, csak az a baj, hogy semmi extrát nem véltem a zenéjükben felfedezni. És újabb kérdés bukkant fel bennem: eddig miért nem láthattuk soha a Szigeten The Sisters Of Mercy-t? Ha a The Cure és a The Mission itt tudott lenni, a Mercy miért nem? Azt hiszem, ez a kérdés is a levegőben fog lógni még jó darabig.

A 69 után régi nagy kedvencem következett, a Bahián a Balaton játszott. Víg Misiék hozták a formát, saját és Európa Kiadós számokkal, bár nekem Misi meglehetősen fáradtnak tűnt. A koncert azért persze jó volt. Gondoltam kóválygok egyet, mert dolgom nem volt, de Z azt mondta, maradjuk a Bahián és nézzük meg a Kunamaka nevű francia formációt. Eszement egy brigád! System Of A Down és Faith No More keverve sanzonnal, musicallal, operával. Fergeteges zúzások és hörgések után tiszta, bariton énekhang! Mike Patton csak irigykedhet!