FőképA világ egykoron legjobbnak nevezett bandája tíz év elteltével végre fogta magát, és csinált egy albumot, egy jót, egy kiadósat, egy nagyszerűt. Mert ha objektívan nézzük, akkor What’s The Story Morning Glory? óta nem nagyon álltak elő egy tisztességes és jó albummal. A Be Here Now még elevickélt az előző album sikerén, de a dupla koncert, majd a Heathen Chemistry hallatán a banda kritikusai boldogan dörzsölték össze a tenyerüket: megmondtuk mi, ezek nem érnek egy ruppót sem.

A zenekar nemcsak végleg kifulladni látszott, hanem még a Gallagher testvérek borzalmas viszonya is elhomályosította a valaha nagyszerű banda fantasztikus emlékét. A sajtó a veszekedéseiktől, verekedéseiktől, és egyéb botrányaiktól harsogott, és valljuk be: senki nem gondolta volna, hogy megint összeállnak.
Azt meg végképp nem, hogy egy ilyen remek albumot tesznek le az asztalra. A csapat régi dobosa helyére Zak Starkey (Ringo Starr fia) érkezett, és Noel végre nem sajátította ki magának a nótaírást. Az eredmény pedig egy sokrétű, dübörgő, kreatív és végtelenül élvezetes Oasis-album.

Azt nehéz lenne megfejteni, mitől jó a lemez, hisz nem változott semmi. Ugyanaz a gitáralapú rockzene, ugyanazok a zúzós-húzós dalok, ugyanaz a telt hangzás, ugyanazok az utalások a nagy elődökre (a Beatlestől a The Who-ig, a Small Facestől a The Jamig), ugyanaz az egész.
Akkor mégis mitől lett ez a legjobb albumuk tíz év elteltével? Talán, mert csak a zenére koncentráltak. Nem a sztárságra, nem arra, hogy egy nemzedék házi himnusz-szerzői legyenek. Hanem arra, amihez a legjobban értenek: a remek rockdalokra.

Talán éppen amiatt lett ez az album ilyen jó, mert végre csak zenélnek. Ez a felszabadultság járja át az albumot, ez szabadítja fel őket és a hallgatót is. A jelek szerint felhagytak a sulykolással, ami az utóbbi lemezeket jellemezte. Nincsenek hosszú, monoton, egy akkordra épülő nóták, amelyeknél az erő vitte tovább a hallgatót, nem pedig az érdeklődés, netalán az élvezet.

A jelen sokkal, sokkal biztatóbb és szórakoztatóbb. Az Oasis ugyanis ezzel a lemezzel megszűnt egy testvérpár erősebb tagjának személyes lerakata lenni. A nótákat közösen írják, és közösen adják is elő. Mert ettől banda a banda. Hogy a világ legjobbja-e, az egyelőre kérdéses, de hogy az év eddigi legjobb brit rocklemeze, az biztos.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Turn Up the Sun
2. Mucky Fingers
3. Lyla Gallagher
4. Love Like a Bomb
5. The Importance of Being Idle
6. The Meaning of Soul
7. Guess God Thinks I`m Abel
8. Part of the Queue
9. Keep the Dream Alive
10. A Bell Will Ring
11. Let There Be Love

Diszkográfia:
Definitely Maybe (1994)
(What’s the Story) Morning Glory (1995)
Be Here Now (1997)
Standing on the Shoulder of Giants (2000)
Familiar to Millions (2000)
Heathen Chemistry (2002)
Don`t Believe The Truth (2005)
Stop The Clocks (2006) – válogatás
Dig Out Your Soul (2008)
Time Flies… 1994–2009 (2010) – válogatás