FőképLehet-e tucatszor, vagy akár százszor is élvezetesen írni ugyanarról a témáról? Nem is kétséges, hogy lehet, hiszen a műfaji regények – sci-fik, krimik, romantikus komédiák, és a többi hasonlók – alkotói rendszerint szakmányba termelik, ontják magukból a magas szintű mesterségbeli tudással, ám csak ritkán valóban nívósan megírt szórakoztató irodalmat.

Philip K. Dick is közéjük tartozik, annyiban mégis fölébük emelkedik – akárcsak Isaac Asimov, Agatha Christie, vagy éppen évszázadokkal ezelőtt Ann Radcliffe –, hogy tudományos fantasztikus regényeinek és novelláinak mindegyike olyasféle körítésben tematizálja a külvilágból érkező ingerek felfogásának és feldolgozásának előzmények nélküli módosulását (vagyis a külső és belső világok kataklizmatikus konfrontációját, ami Dicknél rendre súlyos identitásválsághoz vezet), hogy minden egyes műben új meg új gondolatsorokat indít el az olvasóban. Más szóval metafizikai mélységekbe merülve – vagy filozófiai magasságokba emelkedve – elmélkedik a lét mibenlétén.

A Kamera által homályosan ugyanannyira jellegzetes, mint amennyire rendhagyó Dick-regény. Hőse, az önmagában is asszociációkkal terhes szimbólum és technikai nóvum, a maszkafander segítségével felismerhetetlenné torzított Bob Arctor, Fred fedőnéven a hatóság kábítószer ellenes csoportjának beépített ügynöke.
Tevékenységével azonban elkerülhetetlenül együtt jár a H-Anyag néven ismert titokzatos kábítószer élvezete, és a lélek halálához vezető függőség lassankénti kialakulása. E belső, szellemi rothadás kapcsán merengenek el a szereplők a létünket meghatározó episztemológiai és ontológiai, vagyis a megismerést és a létezést vizsgáló problémák felett.

Arctor agyának leépülését, a két agyfélteke teljes szétkapcsolódását, vagyis a skizofréniát Dicktől szokatlan módon a szövegalkotási technika: a mondatközi szövegbeékelések, a tipológiailag dramatizált párbeszédek is jelzik a kritikus pillanatokban, melyek után Fred már azt is képtelen felfogni, hogy az általa kémkamerával megfigyelt Bob Arctor saját maga.

Éppily rendkívüli a tény, hogy Dick ehhez a műhöz saját életéből, saját ismerősei közül vette a modelleket, és a kábítószerezés megélt tapasztalatait próbálta fantasztikummá metaforizálva, mégis végtelenül valószerűen, szinte már klinikai tárgyilagossággal elbeszélni.

A Kamera által homályosan többszöri olvasásra is megdöbbent a drogozás lélekölő, személyiségromboló hatásainak kíméletlenül őszinte leírásaival. Meggyőződésem, hogy felesleges lenne mindenféle drogellenes propaganda, ha mindenki, még bármiféle illegális tudatmódosító szer kipróbálása előtt végigolvasná, és megértené, miről is szól ez a kivételes tudományos-fantasztikus regény.

Kapcsolódó írások:Lawrence Sutin: Isteni inváziók - Philip K. Dick élete
Kamera által homályosan (DVD)
A szerző életrajza