Főkép

Akinek az elmúlt évben a Szigeten volt szerencséje látni a Morcheebát, őrizze meg őket jól az emlékében, mert a banda már nem az, ami volt. A kétes sikerű és minőségű Charango után a Morcheebát otthagyta az énekesnő, Skye Edwards, akit a Noonday Underground volt tagja, Daisey Martey pótolt. Az új énekessel új hangzás is jött. Az új Morcheeba már nem az a komor, légies, néha nehéz és depresszív banda, ami a Big Calmmal szinte berobbant az underground köztudatba, és lett az elektronika egyik vezető csapata. A hosszú, lassú, meditatív és repetitív daloknak végük.

A Morcheebának azonban szerencsére nem. Hogy jobb lett-e a csapat, vagy sem, nehéz megmondani. Annyi bizonyos, hogy más. Sokkal tempósabb, sokkal dögösebb, és sokkal lekerekítettebb az új album. Daisey Martey hangja egy fikarcnyival sem rosszabb, mint elődjéé, sőt. Erősebb, karakteresebb, ami rányomja a bélyegét nemcsak a hangzásra, hanem magára a dalokra is, hisz a lemez tíz dalából kilencnek társszerzője. Az új lemezzel különös, vegyes zenei világba csöppenünk, amelyben nyomokban jelen van a Morcheeba elektronikus alapja. De csak nyomokban. A dallamvezetésről azonnal fel lehet ismerni, melyik banda lemezét hallgatjuk, ám magukról a dalokról már nem feltétlenül.

A néha kietlen, szikár hangzás helyébe egyfajta retro pop lépett, amelyet csak erősít a Hammond és Moog hangja. De nem lounge lemezről van szó, dehogy. Nehéz megfogalmazni, hol tart most a Morcheeba. A legközelebbi analógia a Swing Out Sister, akik szintén boldogan nyúlnak a hatvanas-hetvenes évek popos tematikájához. Náluk sokkal lendületesebb az album, korántsem olyan álomszerűek a dalok, sokkal progresszívebbek. Az album tele van remek harmóniákkal, és néha felüti a fejét a Zero 7 által behozott légies, már-már nem evilági hangzásvilág, de Martey hangjától még a lassú dalok sem andalítóak.

Egységes, erős lemez, amelyben könnyen lehet, hogy sok régi rajongó csalódni fog, de legalább annyi új jön helyettük. Mert a Morcheeba legalább nem követte el azt a hibát, amit sok sikeres kortársa. Ahelyett, hogy ugyanazt a dalt/lemezt írnák és ismételnék parányi változtatásokkal, kockáztattak, és ez bejött nekik. Meghalt a Morcheeba, éljen a Morcheeba!

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Wonders Never Cease
2. Ten Men
3. Everybody Loves a Loser
4. Like a Military Coup
5. Living Hell
6. People Carrier
7. Lighten Up
8. Daylight Robbery
9. Antidote
10. God Bless and Goodbye

Kapcsolódó írás: Skye: Mind How You Go