FőképHa valakit leírtak, akkor az Manfred Mann volt az ő Earth Bandjével. Érdemi albumot már egy ideje nem adott ki, és úgy tűnt, hogy az elmúlt években a kiadója is lemondott róla, mert sorra adták ki az ilyen meg amolyan válogatásalbumokat, amelyek a maguk nemében kiválóak voltak, különösen az 1998-as Mann Alive.
Kész, ennyi, búcsút lehet mondani a ’80-as évek utolsó szupercsapatának, akik Budapesten is készítettek egy roppant jól sikerült, és megérdemelten sikeres koncertalbumot.

Sokat lehetne vitatkozni azon, hogy mennyire volt eredeti az MMEB. Számos slágerük feldolgozás (többek közt Springsteentől és Stingtől), de ez még akkor sem lenne baj, ha nem készítették volna el a Somewhere in Afrika című albumukat 1983-ban. Ez, és a pesti koncert volt a hattyúdaluk. Utána már nem csináltak érdemit, Manfred Mann több lemezen is feltűnt, többek közt Barbara Thompson albumain is. Aztán tényleg, de tényleg ennyi.

Eddig. Az idén készült a 2006 című lemezük, amelyen a banda régi fényében pompázik. Nem elég, hogy visszatért az énekes, Chris Thompson, még a hangzás is a legszebb időket idézi. Mann egyik meghatározó képessége egyfajta zenei tájképek komponálása, nagyívűen, grandiózusan.
Most viszont roppant modernül is. Ugyanis nem egy nyolcvanas években született MMEB albumot hallgatunk, hanem egy olyat, amely megőrizte a banda legszebb hagyományait. A dallamok a klasszikus hagyomány szellemében születtek, de hangzás egyértelműen a mai koré.

Lassan építkező dallamok, Thompson visszhangosított éneke, Mann jól átgondolt szintetizátorjátéka olyan egyedi végeredményt hozott, amely bármely, hasonló korú bandának a becsületére válna. Mert a baj az, hogy a többiek megunják egymást, úgy belegabalyodnak a saját kliséikbe, hogy soha nem jönnek ki belőlük.
De az új MMEB album esetében erről szó sincs. A mixben nemcsak a klasszikus hangzás van benne (a szó szoros értelmében, hisz Csajkovszkij vagy Holst dallamai, sőt még gregorián elemek is felcsendülnek), hanem modern is (hisz idéznek például a Super Furry Animalstől is), amelyhez pazar kompozíciók, a megszokott sound, a kiváló nótaírás és a hibátlan hangszerelés párosul.

Míg a progresszív bandák mellett vagy elmúlt az idő (ELP, Pink Floyd), vagy átadták a helyüket az újaknak (Spock’s Beard, Transatlantic), addig az MMEB úgy volt képes újat hozni, hogy közben önmaga maradt.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Demons And Dragons [With ThomasD]
2. Two Brides [Interlude]
3. Down in Mexico
4. Happenstance
5. The History Of Sexual Jealousy
6. Black Eyes
7. Mars
8. Get Me Out Of This
9. Frog
10. Two Friends
11. Monkmann
12. Marche Slave [Instrumental Interlude]
13. Independent Woman [With ThomasD]
14. Dragons [reprise]