Főkép

Akár a jó portói bornak, vagy a finom francia konyaknak, a Therion muzsikájának is érnie kell, mielőtt tökéletesen kiélvezhetjük az alkotóelemek eszményi harmóniává összeállt zamatát. Különösen érvényes ez a zúzós, majd a szimfonikus ízekkel némelykor sután kísérletezgető korszakok utáni első albumra, a Deggialra, mely nem kis mértékben Christopher Johnsson immár végleges formát öltött zenei elképzeléseinek, meg Kristian Niemann gitárjátékának is köszönhetően egyike a zenekar kiforrott periódusát fémjelző, kiemelkedő daraboknak.

Habár a lemez dalainak mindegyike kifogástalanul megkomponált, néhol a monotónia határait súrolóan repetitív gitártémák, valamint izgalmas nagy- vagy kamarazenekari és kórusbetétek elegye, az első két nóta mintha csak bevezetőül szolgálna a hihetetlenül eltalált „Enter Vril-Ya”-hoz, melynek elnyújtott, hatásfokozó intrója egy makacs orgonapontra épülő gitárriffbe vált át, hogy Johnssonék e felett variálják és kombinálják néhány akkord szétszedett hangjait.

A következő kimagasló teljesítmény a lassúdad első rész után tempós riff-fergeteggel záruló, címadó „Deggial”, majd a rögtön rákövetkező középgyors, hegedűkkel megerősített remek témából kibontakozó „Emerald Crown”, melynek ókorias szövegritmusa Johnsson ősi forrásokig visszaásó próbálkozásainak egyik első sikeres megnyilvánulása. Ráadásul Kristian Niemann tanítanivaló gitárszólóval teszi végképp felülmúlhatatlanná ezt az egyébként is briliáns számot.

Az albumzáró két nóta közül az első, mely a „Via Nocturna Part 1 and 2” (‘Éjszakai út, 1. és 2. rész’) címet kapta, jellegzetes Therionos kórusokkal felspécizett, klasszikus metálból megy át lenyűgöző témák sorozatává, mígnem a szám végén tulajdonképpen rá sem ismerünk a nyitó dallamokra. Az egykori keletnémet zeneszerző-óriás, Carl Orff Carmina Buranájának egyes dalait már sokan feldolgozták, és előszeretettel használják sötétebb metált játszó együttesek számainak vagy koncertjeinek bevezetőjéül is, amit azonban a Therion kihozott a zenemű talán legismertebb részéből, az egészen kivételes teljesítmény. A monumentális kórus után megszólaló akusztikus gitárok hátborzongató kontrasztot teremtenek ebben a klasszikus és a könnyű zene határmezsgyéjén kalandozó muzsikában.

A három bónuszként felkerült dal egyike, a „From The Dionysian Days” egy régebbi Therion-szám újra felvett változata, míg a „Seawinds” a Therionra tagadhatatlanul nagy hatást gyakorolt német banda, az Accept 1979-es bemutatkozó albumáról kiemelt egyik nóta jól sikerült feldolgozása, a „Crazy Nights”-ot pedig egykor még a japán Loudnesstől ismerhettük meg 1985-ben.

Összességében tehát remek kis album ez, mely mindenképp helyet követel a komolyabb gyűjtők kollekciójában, aki pedig nem akar mindent rögtön megvásárolni, az kérje kölcsön egy Therion-rajongó barátjától, mert önmagát fosztaná meg a kiforrott, kiérlelt Therionos ízek mással pótolhatatlan élvezetétől.

Az együttes tagjai:
Christopher Johnsson – gitár, billentyűsök
Kristian Niemann – szólógitár
Johan Niemann – basszusgitár
Sami Karppinen – dobok

Közreműködik
Hansi Kürsch – ének
Jan Kazda – akusztikus gitár
Waldemar Sorychta – akusztikus gitár
Alexander Schimmeroth – zongora
The Different World Orchestra/Choir

Az albumon elhangzó számok listája:
1. Seven Secrets Of The Sphinx
2. Eternal Return
3. Enter Vril-Ya
4. Ship Of Luna
5. The Invincible
6. Deggial
7. Emerald Crown
8. The Flight Of The Lord Of Flies
9. Flesh Of The Gods
10. Via Nocturna Part 1 and 2
11. O Fortuna

Bónuszszámok:
12. From The Dionysian Days
13. Seawinds
14. Crazy Nights

Diszkográfia:
Time Shall Tell (1990 - EP)
Of Darkness... (1991)
Beyond Sanctorum (1991)
Ho Drakon Ho Megas (1993)
Beauty In Black (1995 - EP)
Lepaca Kliffoth (1995)
Siren Of The Woods (1996 - EP)
Theli (1996)
A’arab Zaraq - Lucid Dreaming (1997)
Eye Of Shiva (1998 - EP)
Vovin (1998)
Crowning Of Atlantis (1999)
Deggial (2000)
Secret Of The Runes (2001)
Live In Midgard (2002 - élő)
Lemuria (2004)
Sirius B (2004)
Celebrators Of Becoming (2006 - 4DVD + 2CD)

Gothic Kabbalah (2007 – 2CD)