FőképEnyhe divatot érzékelek a témával kapcsolatban, mivel rövid időn belül (1-2 hónap) ez már a harmadik történet, amiben a fiatalkorú főszereplő megnémul, és csak hosszas küszködés, külső segítség igénybevételével (család, pszichológus, barát, stb.) sikerül visszaállítani az eredeti állapotát.
Vajon mi lehet az oka ennek a „népszerűségnek”–, mert az olvasókban/nézőkben megfogalmazódó, az efféle esetek iránti érdeklődés vitathatatlannak tűnik. Felületes helyzetértékelés lenne a „más kárán/tragédiáján jobb szörnyülködni, mint személyesen átélni” mentalitásra fogni az egészet, mert bár ez gyors válasz, ennél azért létezik mélyebb értelmezési lehetőség is.

Demokratikus világunkban, ahol a hangsúly eltolódott a jogokra, és hajlamosak vagyunk elfeledkezni a kötelességeinkről – szóval ebben az egoista közfelfogásban szembesülnünk kell azokkal a könyvekkel, melyek nem csupán a serdülőkor törékeny érzékenységét fogalmazzák meg, hanem sikerüket a manapság olyannyira népszerűtlen kötelességtudat gerjesztette áldozatvállalás bemutatásával érik el.

Főszereplőik tulajdonképpen példaképek – bár ennek nem mindig vannak tudatában –, akik kedvük szerint mindent megtehetnének, de nem teszik, mivel más, kölcsönösségre épülő viszonyban vannak környezetükkel, tisztában vannak feladataikkal, melyek nem megalázkodást követelnek tőlük, hanem „úgymond” emberré változtatják őket. És ez így jó.

Jó, hogy az érintett nemzedék (szüleikkel együtt) megerősítést nyer a barátság fontosságáról, sőt továbbmegyek, mibenlétéről is, ami nem más, mint a bizalom-ragaszkodás-szeretet háromsága. A másik elfogadása hibáival együtt, fenntartva a jogot véleményük megfogalmazására és közlésére, amikor barátunk „butaságot” csinál – természetesen az Ő érdekében.
Ez roppantul időigényes feladat, ami teljes embert kíván, ráhangolódást, empátiát – pontosan úgy, miként azt Exupéry megfogalmazta A kis hercegben.

Connor Kane aggódik barátjáért, ezért nem csupán mindent megtesz Branwell Zamborska beszédképességének visszaállítása érdekében, hanem mellékesen igyekszik kideríteni, mi is történt azon a bizonyos délutánon, amikor Bran kishúga majdnem meghalt, és az egyetlen szemtanú vallomása bűnösként állítja be a srácot.
Márpedig ez a feltételezés elfogadhatatlan Connor számára, ezért aztán saját nemlétező szakállára nekilát a dolgok rendbetételének.