Főkép

Antonio Vivaldit általában a „Négy évszak” szerzőjeként tartják számon, pedig azon kívül, hogy több száz versenyművet írt kora lényegében minden hangszerére – Thomas Pynchon egyetlen magyarul is megjelent írásában, A 49-es tétel kikiáltásában nem kevés iróniával utal Vivaldi „fésűre és selyempapírra” (az angol eredetiben „kazoo”-ra, vagyis bádog-tilinkóra) írt concertójára –, vokális egyházi művek, kantáták és operák komponistájaként is maradandót alkotott.

Ebből a roppant életműből merített Philip Pickett, a New London Consort művészeti vezetője e „válogatás-albumhoz”, mely a velencei mester legszórakoztatóbb és leggyönyörködtetőbb, ám talán kevésbé ismert versenyművei közül négyet, és a concertóknál vitathatatlanul ritkábban megszólaltatott kantáták közül hármat ismertet meg a nagyközönséggel.

A nyitó mandolin-versenyt kivételesen többen lemezre rögzítették már, köztük olyan nagyságok is, mint az ausztrál John Williams (aki nem azonos a Star Wars filmek zenéjét jegyző komponistával) és Benjamin Verdery, vagy a Romero testvérek; Tom Finucane és a New London Consort felvétele azonban mind közül kiemelkedik, hiszen nekik sikerült legtökéletesebben házasítani a mandolin édes-érces hangját a kisebb hangerejű hangszereket többnyire háttérbe szorító zenekari kísérettel.

A kantátákat feléneklő Catherine Bottról csupán szuperlatívuszokban nyilatkozhatok. Hangja magasan képzett, mégis természetes, bársonyos, mégsem búgó, sokkal inkább tisztán csengő, és ritkaságszámba menő hitelességgel és tökéllyel szólaltatja meg a barokk ornamentikájú dallamokat. A „Lungi dal vago volto” már-már bachi vagy mozarti mélységű első áriáját – ha Vivaldi csupán ezt alkotta volna meg egész életében, már akkor is a legnagyszerűbb zeneszerzők közé emelkedett volna – különösen gyönyörűséges interpretáció teszi egészen kivételessé.

A válogatást lezáró versenymű a már említett „Négy évszak” Nyár és Ősz concertóival rokon, drámai feszültséggel, hangulatfestő akkordmenetekkel és dallamokkal teli darab – igazi Vivaldira jellemző remekmű, amely nem véletlenül került még a zeneszerző életében kiadásra az Opus 10-ként összegyűjtött fuvola-versenyek második concertójaként, a sokat sejtető „La notte” (‘Az éj’) címmel.

Akárcsak a szólisták, a New London Consort tagjai is felülmúlhatatlanul muzsikálnak: virtuóz hangszerkezelésükkel, a szólórészeknél pedig visszafogott, az előtérbe helyezett dallamot alázatosan, mégis értelmezőn támogató kíséretükkel állítják fel a mércét más, korabeli hangszereket használó együttesek előtt, akik egészen ritka esetektől eltekintve nem felülmúlni, csupán megközelíteni képesek ezt a ragyogó felvételt.

Előadók:
Catherine Bott – szoprán
Philip Pickett – furulya
Tom Finucane – lant és mandolin

New London Consort
Philip Pickett

A lemezen elhangzó művek listája:
1-3 G-dúr versenymű 2 mandolinra RV 532
4-5 Kantáta: „All’ombra di sospetto” RV 678
6-8 D-dúr versenymű lantra RV 93
9-10 Kantáta: „Lungi dal vago volto” RV 680
11-13 A-moll versenymű furulyára RV 108
14-15 Kantáta: „Vengo a voi, luci adorate” RV 682
16-21 G-moll versenymű furulyára RV 439 „La notte”