FőképHa megkérdezné tőlem valaki, kit tartok a legkiválóbb svéd gitárosnak, kapásból rávágnám, hogy Yngwie Malmsteent, aztán kisebb habozás után hozzátenném, hogy inkább talán Kristian Niemannt. Niemann neve azért nem adja magát, mivel nagyon kevésszer hallani átgondolt, szépívű és tökéletes technikával megvalósított szólóit, viszont amikor mégis ebben a kegyben részesülhetünk, utolérhetetlen, éteri élménnyel ajándékoz meg minket.

Niemann ragyogó játéka azonban csak hab a tortán, melyet Christofer Johnsson kevert ki és ízesített. Ha létezik rockba öntött komolyzene, akkor az ő zenéje bizonyosan az. Témáit, ritmikáját tekintve visszatér valamely ősi kútfőhöz, mely finoman vegyíti magában az ógörög muzsika időmértékes verseléssel elegy szakrális és táncritmusait, és a huszadik század eleji mozgalmi dalok – bizony, a magyar Beatrice is ezekre alapozta punkos nótáit – lelkesítő, egyszerűségükben is erőteljes motivikáját.

Mindehhez hozzáadódnak a wagneri opera és a klasszikus rockzene elemei, és máris kész a műremek, melynek fogyasztása csak lassan ajánlott, hogy minél inkább kiélvezhessük az ízeket.

Mégis, mikor először hallgattam meg az albumot, nem éreztem igazán jól sikerültnek, s sokáig nem is leltem az okát. Később, a sokadik újrahallgatáskor jöttem rá, hogy akkor egyrészt a számomra mindig is ellenszenves digipak-kiadás vette el a kedvemet – viszont csak ebben a változatban élvezhető az ugyancsak svéd, és ugyancsak korszakos jelentőségű Abba „Summernight City”-jének tökéletesen eltalált feldolgozása –, másrészt az első ráadásszámot eredetileg jegyző német Scorpions iránti ellenérzéseim vittek tévútra a teljes anyag megítélésekor. No de az utolsó benyomás sokszor éppolyan fontos, akár az első.

Azóta már a „Crying Days” rejtett értékeit is sikerült felfedeznem, de amit az „Asgard”, valamint a „Ljusalfheim” csöppet sem hivalkodó, ugyanakkor jobb szó híján csak mesterinek nevezhető gitárszólói nyújtanak, annak párja nincs.
És még szó sem esett Christofer Johnsson elsőrangú hangszereléséről és zenei ötleteiről. Különös adaléka még a lemeznek, hogy a dalok többsége svédül, tehát nem a „rockzene anyanyelvén” szólal meg, mégis hiánytalan az élvezet, hiszen régóta vallom, hogy a szöveg ebben a műfajban elsődlegesen hangulatfestő komponens - ugyanolyan hangszer, mint a gitár, a billentyűk, vagy a dobok.

Köztudott, hogy Christofer Johnssonnak kimondott törekvése a rockzene határain túlmutató, lényegében komolynak mondható zene. Ha minden mást elfelejtenénk, amit valaha alkotott, erről az albumról egymagában is kétségtelenül elmondható, hogy egységes egészet képező, összeérett dalaival kifogástalanul sikerült megvalósítani ezt a célt.

Az együttes tagjai:
Christofer Johnsson - gitár, billentyűk és ütősök
Kristian Niemann - gitárok
Johan Niemann - basszusgitár
Sam Karppinen - dobok és ütősök

Közreműködők:
Marika Schönberg - szoprán
Erika Andersson - alt
Carl Rahmqvist - tenor-bariton
Anna Rodell - hegedű
Asa Akerberg - cselló
Thomas Karlsson - suttogás

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ginnungagap - The Black Hole -
2. Midgard - Old Midgard -
3. Asgard - The Bifrost Bridge -
4. Jotunheim - Call of Jotunheim -
5. Schwarzalbenheim - Gold Der Underwelt -
6. Ljusalfheim - The Shining Ones -
7. Muspelheim - Gudaskymning -
8. Nifelheim - Dimmornas Värlo -
9. Vanaheim - Seed of Ing -
10. Helheim - Den dimhöljda -
11. Secret Of The Runes

A digipakon szereplő bónuszszámok:
12. Crying Days
13. Summernight City

Diszkográfia:
Time Shall Tell (1990 - EP)
Of Darkness... (1991)
Beyond Sanctorum (1991)
Ho Drakon Ho Megas (1993)
Beauty In Black (1995 - EP)
Lepaca Kliffoth (1995)
Siren Of The Woods (1996 - EP)
Theli (1996)
A’arab Zaraq - Lucid Dreaming (1997)
Eye Of Shiva (1998 - EP)
Vovin (1998)
Crowning Of Atlantis (1999)
Deggial (2000)
Secret Of The Runes (2001)
Live In Midgard (2002 - élő)
Lemuria (2004)
Sirius B (2004)
Celebrators Of Becoming (2006 - 4DVD + 2CD)
Gothic Kabbalah (2007 - 2CD)

Kapcsolódó írások:
Interjú Chris Johnssonnal, a svéd Therion gitárosával
Interjú Kristian Niemann-nal, a svéd Therion gitárosával
Therion, Petőfi Csarnok, 2004. november 8.
Therion, Petőfi Csarnok, 2007. február 4.
Interjú - Christofer Johnsson (Therion), 2008. június 26.