Rhapsody: Dawn Of Victory (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2005. 04. 28.
Karinthy Frigyes írta egyszer Heltai Jenőről, hogy írótársának sikere abban a bűvészmutatványban keresendő, ahogy a giccs és kontárság szakadéka fölött egyensúlyoz a magasművészet kifeszített kötelén. Lényegében ugyanígy fogalmazhatnánk az olasz „epikus hollywoodi metál”-csapat, a Rhapsody produkciói kapcsán.
A banda a fantasy-ihletettségű témák, a népi és népies elemekből összeácsolt szerkezetek, és a már-már öncélú virtuozitás megtámasztásaként szilárd barokk és klasszikus alapokat használ, s így összességében véghezviszi azt a bravúrt, amire a színházban és a filmeken a Tom Stoppard- és Baz Luhrman-féle camp képes: a vulgáris varietétől alig eltérő, mégis művészi szórakoztatást.
A hatásokat nem nehéz felderíteni, hiszen a kutatás megkönnyítése végett az együttes maga nevezi meg a CD-füzetecskében az orosz és kelta tánczenét, a flamencót, valamint a horror- és fantasy-filmek kísérőzenéjét.
A dalok legfontosabb összetevője mégis a speed-metalra jellemző irdatlan gyorsaság. A gitármotívumok nem egyszer – mindenekelőtt a „Dargor, Shadowlord Of The Black Mountain” című nótában – a svéd gitármágus, Yngwie Malmsteen Marching Out albumára emlékeztetnek, a szövegritmusok ugyanakkor hamisítatlanul latinosak – fantáziánk meglódításával akár az ókori Rómában kedvelt énekeknek is képzelhetnénk azokat.
A kőkemény metálmuzsikákba belefáradt füleknek kifejezetten üdítően hathat a „Village of Dwarves” reneszánsz táncmuzsikája (ami bármelyik Blackmore’s Night albumra felkerülhetett volna Candice Night édes-bájos énekhangjával), akárcsak a címadó „Dawn Of Victory” és a rögtön rákövetkező „Tiumph For My Magic Steel” játékos, oroszos szólója – az én szívemnek legkedvesebb dal azonban a középgyors „The Bloody Rage Of The Titans”, a maga izgalmas, hármas lüktetésű ritmusával.
Különösen összetett még a záró, szvit-jellegű „The Mighty Ride Of The Firelord”, melyben legkönnyebben tetten érhetők a banda végletes eklektikussághoz vezető kompozíciós trükkjei: találunk benne breton dudanótát, vangelises szintetizátorokat, a főtéma mégis egy erősen malmsteenes motívum, ismételten a „Marching Out” viking erőtől duzzadó stílusában.
A Rhapsody folkos speed-metálja sokszor lélegzetelállítóan virtuóz, nem ritkán összetett, de mindenekelőtt végtelenül vidám rockzene. Amikor csupán kevéske plusz energiára van szükségünk, viszont nem szeretnénk, ha kedvünket elnehezítené valamiféle borongós dark vagy gótikus metál, érdemes végighallgatni ezt a hamisítatlanul jókedvű és derűre hangoló albumot.
Az együttes tagjai:
Luca Turilli – gitár
Alex Staropoli – billentyűsök, csembaló, zongora
Fabio Lione – ének, vokál
Alessandro Lotta – basszusgitár
Alex Holzwarth – dob
Az albumon elhangzó számok:
1. Lux Triumphans
2. Dawn Of Victory
3. Triumph For My Magic Steel
4. The Village Of Dwarves
5. Dargor, Shadowlord Of The Black Mountain
6. The Bloody Rage Of The Titans
7. Holy Thunderforce
8. Trolls In The Dark
9. The Last Winged Unicorn
10. The Mighty Ride Of The Firelord
A banda a fantasy-ihletettségű témák, a népi és népies elemekből összeácsolt szerkezetek, és a már-már öncélú virtuozitás megtámasztásaként szilárd barokk és klasszikus alapokat használ, s így összességében véghezviszi azt a bravúrt, amire a színházban és a filmeken a Tom Stoppard- és Baz Luhrman-féle camp képes: a vulgáris varietétől alig eltérő, mégis művészi szórakoztatást.
A hatásokat nem nehéz felderíteni, hiszen a kutatás megkönnyítése végett az együttes maga nevezi meg a CD-füzetecskében az orosz és kelta tánczenét, a flamencót, valamint a horror- és fantasy-filmek kísérőzenéjét.
A dalok legfontosabb összetevője mégis a speed-metalra jellemző irdatlan gyorsaság. A gitármotívumok nem egyszer – mindenekelőtt a „Dargor, Shadowlord Of The Black Mountain” című nótában – a svéd gitármágus, Yngwie Malmsteen Marching Out albumára emlékeztetnek, a szövegritmusok ugyanakkor hamisítatlanul latinosak – fantáziánk meglódításával akár az ókori Rómában kedvelt énekeknek is képzelhetnénk azokat.
A kőkemény metálmuzsikákba belefáradt füleknek kifejezetten üdítően hathat a „Village of Dwarves” reneszánsz táncmuzsikája (ami bármelyik Blackmore’s Night albumra felkerülhetett volna Candice Night édes-bájos énekhangjával), akárcsak a címadó „Dawn Of Victory” és a rögtön rákövetkező „Tiumph For My Magic Steel” játékos, oroszos szólója – az én szívemnek legkedvesebb dal azonban a középgyors „The Bloody Rage Of The Titans”, a maga izgalmas, hármas lüktetésű ritmusával.
Különösen összetett még a záró, szvit-jellegű „The Mighty Ride Of The Firelord”, melyben legkönnyebben tetten érhetők a banda végletes eklektikussághoz vezető kompozíciós trükkjei: találunk benne breton dudanótát, vangelises szintetizátorokat, a főtéma mégis egy erősen malmsteenes motívum, ismételten a „Marching Out” viking erőtől duzzadó stílusában.
A Rhapsody folkos speed-metálja sokszor lélegzetelállítóan virtuóz, nem ritkán összetett, de mindenekelőtt végtelenül vidám rockzene. Amikor csupán kevéske plusz energiára van szükségünk, viszont nem szeretnénk, ha kedvünket elnehezítené valamiféle borongós dark vagy gótikus metál, érdemes végighallgatni ezt a hamisítatlanul jókedvű és derűre hangoló albumot.
Az együttes tagjai:
Luca Turilli – gitár
Alex Staropoli – billentyűsök, csembaló, zongora
Fabio Lione – ének, vokál
Alessandro Lotta – basszusgitár
Alex Holzwarth – dob
Az albumon elhangzó számok:
1. Lux Triumphans
2. Dawn Of Victory
3. Triumph For My Magic Steel
4. The Village Of Dwarves
5. Dargor, Shadowlord Of The Black Mountain
6. The Bloody Rage Of The Titans
7. Holy Thunderforce
8. Trolls In The Dark
9. The Last Winged Unicorn
10. The Mighty Ride Of The Firelord