FőképHa röviden és tömören kéne összefoglalnom a regényt, akkor egy Stephen King történet és a Resident Evil keresztezett kivonatának mondanám, ami mindazonáltal összetéveszthetetlenül magán viseli Koontz stílusának minden ismérvét.

Mivel azonban ennél hosszabb eszmefuttatásra is van lehetőségem, következzen bővebben. A történet főszereplője egyébiránt nem tekinthető vadidegennek, mivel már szerepelt a szerző Ne félj! című regényében.
Az, hogy még mindig életben van, két dolgot jelent: egyrészt Christopher Snow a jó oldalon áll, szemben a gonosszal, másrészt az átlagostól eltérő tulajdonsággal rendelkezik. Ez azonban nem egyértelműen áldás, mivel a túlzott fényérzékenység (ami veleszületett rendellenesség) következtében nem mehet napfényre, sőt még az erősebb lámpafényt is kerülnie kell.
Saját érdekében naplemente után kezdi aktív tevékenységét, így sokkal otthonosabban mozog az árnyak világában, mint bármely más halandó.

Erre szüksége is van, mivel a lakóhelye közelében egy bezárt katonai támaszpont található, ahol őrült tudósok őrült kutatásokat folytattak őrült politikusok számára. Amikor aztán (előre megjósolhatóan) bekövetkezett az elkerülhetetlen, és történt pár baleset, hamarjában menesztették az életben maradt személyzetet.
Nem sokkal később a hatalmas létesítmény már csupán kísértetvárosként funkcionál, ahol nem csak kóbor vírusok, vagy ki tudja miféle kórságok kószálnak szabadon, hanem genetikailag felturbózott állatok is, akik nem különösebben rajonganak az emberekért.

Ide, erre a barátságosnak éppen nem mondható helyre vezet Show útja, hogy gyerekkori barátnőjének elrabolt fiát megtalálja, élve hazavigye, és mindeközben még a saját bőre is épségben maradjon. Miként arra pár óra alatt rádöbben, ez nem egy egyszemélyes küldetés. Ráadásul nem is az állatoktól kell leginkább tartania.
A kormányzat ugyanis saját jól felfogott érdekei védelmében titkosított minden idevonatkozó anyagot, és hajlamos a túlzott ismeretek birtokába jutott kíváncsiak elcsendesítésére.

Az általam eddig olvasott Koontz könyvek közül (nem volt sok) ez a legjobb. Lazán, gördülékenyen tovasuhanó történet. Látni rajta az évtizedes tapasztalatot, elvégre profi író műve, aki nem csupán az ember belső félelmeit tudja plasztikusan papírra vetni. Bár gyomorkavaró részletekben nem bővelkedik (ez nem olyan regény), ahol szükséges, ott nem spórol az efféle leírásokkal. Üdítően ijesztő.

Életrajz