FőképHa a science fictiont nem természettudósok írják, bármily mélyrehatóan tudományos is a történet kiindulási alapja, valószínűsíthető, hogy nem a jövőről, a jelen tendenciáinak kivetítéséről, hanem egyszerű allegóriáról, leplezett kor- és társadalomkritikáról lehet szó. Hatványozottan igaz ez olyan korokban, amikor világnézetek csapnak össze egymással, s a fennálló világrend jellegéből adódóan tilos szembehelyezkedni az uralkodó eszmékkel.

Bizonyos mértékig ilyen közegben alkotott Szentmihályi Szabó Péter is, aki tudományos-fantasztikus írásaiban sokszor alig, sokszor erősen leplezett formában bírálta, bírálhatta az akkori jelent, az általa károsnak vagy kifejezetten veszélyesnek ítélt jelenségeket. Számára elsősorban nem a környezetszennyezés, vagy hasonló világmételyek jelentették a problémát, sokkal inkább erkölcsi, metafizikai alapra helyezte az egyoldalú polemizáláshoz használt érveket.

Történeteiben ezért gyakran felbukkan az istenpótlék-keresés, az identitászavar, és mindenek előtt a szabadság hiánya okozta – a szenvedő alany számára többnyire érthetetlen –, egzisztenciális válság, melynek erkölcsi-politikai vonzatai „A testrablók” című novella filmes asszociációktól terhes cselekményében nyilvánulnak meg a legfélreérthetetlenebbül. Tudományos-fantasztikus elbeszélései következésképpen sok szempontból a hidegháború idején alkotó Philip K. Dick fiktív keretbe helyezett lételméleti spekulációival rokoníthatók.

Ám mégsem a témák maguk, hanem bizonyos részletek ragadják meg igazán az olvasót. A mai napig emlékszem a címadó elbeszélés, „A sebezhetetlen” világtribunusának korlátlan hatalmat adó szerkezetre, és a teljhatalomból fakadó morális nyugvópontra, amely révén helyéből immár kimozdítható akár az egész világegyetem, vagy a „Süss fel, Nap” párválasztási próbájának jediket megszégyenítő, belső hangra bízott választására, vagy „A hopi indiánok ideje” különös törzsére, akiknek „időkészlete” nyelvükből következően kimerül a jelenben (igaz ez utóbbit könnyű volt megjegyeznem, mivel nyelvtörténetből is tanulnom kellett róla, ráadásul épp azon a szakon, ahol maga Szentmihályi is tanított).

Ezekért a részletekért, és általában a remek meseszövésért érdemes újra (vagy először) elolvasni ezeket a tudományoskodó fantasztikummal szemben a mai napig hiteles elbeszéléseket, hiszen az irodalmi nagyság egyik jele a csöppet sem sci-fiként értelmezhető időtlenség – vagyis az egyediből általános érvényűvé varázsolt történetek korhoz kötetlensége.

A kötetben olvasható írások:
A megbízatás
A hetedik mennyország
A hopi indiánok ideje
Talma, a színész
Fekete és fehér lyukak
Az utolsó vadász
Fratrium
A Sátán ügynökei
Szabad akarat
A kísérleti telepen
Atomzsarolás
Időzsugor
A sebezhetetlen
A négyszín-elmélet
Nekromultiplikáció
A testrablók
Süss fel, Nap