FőképA 3050-ben elkezdett hódítás folytatódik, az ilkán halála csupán átmenetileg állította le a klánok támadását. Az új vezető megválasztása után (aki elsősorban politikai cselszövés eredményeként került posztjára) ugyanis sokkal nagyobb erő készülődik a második hullámra, újabb klánok csatlakoznak az invázióhoz.

A fegyveres harcok kiújulásának elkerülhetetlenségére időközben már a Belső Szféra vezetői közül is rájöttek néhányan – ami kiegészítve a Wolf dragonyosai által felfedett titkokkal – már irányt ad a közös felkészülésnek.
Ez persze korántsem jelenti a teljes egységfront kialakulását, egyes uralkodók megszállottságra emlékeztető gyűlölködése (Romano Liao ebből a szempontból legalább annyira eszelős, mint néhány cézár volt az antik Rómában), eleve reménytelenné teszi a kényszerű szövetség létrejöttét.
A helyzetet reálisan látó vezetők azért megállapodnak a közös fellépés szükségességében, de időt már nem kapnak a megvalósításra, mivel az első klános űrugrók túl korán felbukkannak.

Az előző kötetben megszokott (és általánosságban az összes Battletech regényre jellemző) módon, ezúttal is a fontosabb szereplők szemszögéből ismerjük meg az eseményeket. Ifjú hőseink hol fehér asztal mellett, hol pedig a csatamechek pilótafülkéjében teszik a dolgukat.

Helyzetüket (és egyúttal a Belső Szféra helyzetét) nem könnyíti meg a Komsztár, amely azon kívül, hogy a csillagközi kommunikáció felfüggesztésének lehetőségével zsarolja az utódállamokat, saját titkos tervet is készített a hódítás utáni időre. Blake békéje azonban meglehetősen sajátos hatalmi rendszert feltételez, ami sem a klánok, sem ellenfeleik érdekeivel nem egyezik.

Stackpole még nagyobb léptékű mechcsatákkal kápráztatja el az olvasót, politikusokat és harcosokat vegyítve trilógiájában, ami megadja a mintát: hogyan kell Battletech regényt írni.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Halálos örökség
A vér szava
Elveszett sors
Kényszerszövetség
A pusztítás hercege
Farkas és holló

A Kiadó oldala: Beholder Kiadó