Főkép

Hóka, a fiatal suhanc, bronzkovács apjával él egy eldugott kis falucskában, Gont szigetén. Az mindenki számára hamar világossá válik, hogy a fiú nem földművelőnek való, mivel varázstehetséget mutat, így a falu vajákosa magához veszi, hogy kitanítsa a mesterségre. Hóka annak rendje és módja szerint megtanul mindent, amit csak lehet, és frissen szerzett tudásának köszönhetően sikerül megmentenie szülőfaluját a rátörő ellenséges csapatoktól.

Tettének híre eljut Oromonhoz, Gont szigetének egyik legnagyobb varázslójához is, aki felkeresi a fiút azzal a szándékkal, hogy maga mellé vegye, és bevezesse a magasabb mágia művészetébe. Mikor Hóka igent mond Oromon ajánlatára, a varázsló – a szokásoknak megfelelően – új nevet ad a fiúnak. Így születik meg Karvaly/Kóbor.

Miután megérkeznek a varázsló házához, azonnal kezdetét veszi Karvaly furcsa oktatása. Oromon nem sokat beszél hozzá, és a legkevésbé sem a varázslás fortélyait, inkább az élet dolgait oktatja a fiúnak. Ez persze Karvalynak egyáltalán nem tetszik, és – egy fiatal boszorkánytanonc szavaitól felbátorodva – titkon beleles mestere könyvébe. Balszerencséjére sikerül megidéznie egy névtelen árnyat, amely azonnal az elpusztítására tör. Csak mestere gyors beavatkozása menti meg az életét. Az árny azonban nem pusztul el, csak elmenekül Oromon elől.

Ezzel a botor cselekedettel veszi kezdetét az ifjú szinte állandó utazása. Először a varázslók szigetére megy, ahol kitanulja a varázslómesterséget, majd a névtelen árny nyomába szegődik, mert amíg nem szembesül az általa megidézett szörnyűséggel, nem lelheti helyét a Szigetvilágban.

A könyv négy regényt tartalmaz (A Szigetvilág varázslója, Atuan sírjai, A legtávolibb part, Tehanu), amelyek külön-külön is teljes értékű művek, ám mint oly sok esetben, most is a legszerencsésebb, ha az ember sorban olvassa el őket.

A Szigetvilág varázslójá-ban tanúi lehetünk egy ifjú varázslóvá válásának és annak, hogyan tudja saját félelmei legyőzésével térdre kényszeríteni saját árny-oldalát. Karvaly utazásai során bejárhatjuk és megismerhetjük a Le Guin szülte Szigetvilágot.

Az Atuan sírjai már egy kicsit komorabb hangvételű regény. Jóval kisebb térben folynak a cselekmények, egy templomkomplexum és az alatta elterülő barlangrendszer a helyszín. Itt már nem Karvalyé a főszerep. Le Giun Tennart, a nevétől megfosztott fiatal papnőt állítja a középpontba, és csak a regény utolsó részében válik vele egyenértékűvé a varázsló. Karvaly feladata visszaszerezni egy ősrégi tárgyat, Vándor Akhbé gyűrűjét, amelynek segítségével megőrizhető Szigetvilág békéje.

A legtávolibb partban ismét kiszélesedik a tér, újra a tengereket járjuk Karvallyal és ifjú segítőjével. Az előző rész komorabb hangvétele is oda, ismét magasztos cél lebeg a szemünk előtt: a Szigetvilág megmentése, és egy megfelelő király ültetése a trónra, aki végre összebékíti a szigetek sokszínű népeit.

A Tehanuban régi ismerős veszi át ismét a főszerepet Karvalytól. Tennar tér vissza hozzánk, egy keserédes történetben, ahol minden a helyére kerül. Számomra leginkább az elmúlás, és valamiféle csendes belenyugvás sugárzódik át ebből a kötetből. Mint amikor Tolkien tündéire gondolok.

Ezekkel a regényekkel még korántsem teljes az írónő Szigetvilág sorozata. Huszonnégy év alatt született meg a ciklus (1968–1991), és ezt egészíti ki még két kötet, amelyek 2001-ben láttak napvilágot. Remélem a második kötetben találkozhatunk ezekkel is.


Ursula K. Le Guin Amerikában él. Különböző elismerései között öt Hugo- és Nebula-díjat, valamint egy Kafka-díjat is találunk.

A kötetben szereplő regények (és eredeti címeik):
A Szigetvilág varázslója – A Wizard of Earthsea (1968, 1996)
Atuan sírjai – The Tombs of Atuan (1970, 1998)
A legtávolibb part – The Farthest Shore (1972, 2000)
Tehanu – Tehanu (1968, 1996)