Will Ferguson: Védjegyes boldogság
Írta: Galgóczi Tamás | 2005. 01. 31.
Will Ferguson könyve már induláskor könnyűszerrel produkálja a „Hivatali patkányok” című film hangulatát. Azt az melankolikus undort, ami akkor hatalmasodik el az irodai alkalmazottakon, amikor utálkozva belépnek munkahelyükre, miután átküzdötték magukat a nagyváros minden mocskán, embertelenségén, és tisztában vannak vele, hogy ugyanolyan értelmetlen nap vár rájuk, mint tegnap.
Akinek a civil életben bármi köze is van a könyvkiadáshoz (nyomdásztól a terjesztőig), az bennfentesként remekül szórakozik a leírtakon.
Meglátásom szerint ez a rózsaszín borítóval villogó kötet kilóg a sorozatból. Főszereplője nem szingli nő, még csak nem is túlterhelt családanya, hanem megfáradt férj (Edwin de Valu), akinek általában semmi sem sikerül, és egészen biztosan nem róla mintázták a macsó férfi prototípusát.
Gondolataiban szókimondó és határozott, a valóságban azonban teszi, amit mondanak neki, és ha valami zűrös ügybe keveredik, általában pórul jár (kezdve a miért késett öt percet munkakezdéskortól egészen a maffia kérdezősködéséig).
Egyedüli lehetősége agresszív hajlamainak kiélésére az, amikor teljes erőből belerúg a felesége macskájába. Persze csak titokban, nehogy az asszony észrevegye.
Élete jóvátehetetlenül megváltozik (s vele az egész nyugati civilizáció), amikor kezébe kerül Tupak Bulii irdatlan vastagságú önsegélyező kézikönyve, a Mit tanultam a hegyen? (aminek munkacíme még Lélekcsoki volt).
Évszázadok óta első ízben megszakad egy szép hagyomány: ez az iromány valóban segít, ha másban nem is, de a szexuális életét minden bizonnyal megoldja a vásárlónak. Vagy kiteljesíti a fogyókúráját. Esetleg rövid úton leszoktatja a dohányzásról. Egyébként pedig ott a mindenre alkalmazható varázsige: Élj, szeress, tanulj!
Edwin élete hetek alatt gyökeresen megváltozik, de – a nyugati civilizációval ellentétben – ettől nem lesz boldogabb. Sőt.
Az egyik legjobb mondatot kénytelen vagyok idézni zsenialitása miatt. Valahol a történet vége felé hangzik el: „Nem olvasok – mondta határozottan a könyvtárosnő. – Az olvasás csak a rest elméknek való.
Will Ferguson könyve sokat ígérő bemutatkozás (ez a szerző első könyve), remélem még sok hasonlóan szellemes, humoros és elgondolkodtató művel fog megajándékozni bennünket. Annyit tennék még hozzá, hogy 325. oldalon említett westernfilmet idehaza Vad Banda címen láthattuk.
Akinek a civil életben bármi köze is van a könyvkiadáshoz (nyomdásztól a terjesztőig), az bennfentesként remekül szórakozik a leírtakon.
Meglátásom szerint ez a rózsaszín borítóval villogó kötet kilóg a sorozatból. Főszereplője nem szingli nő, még csak nem is túlterhelt családanya, hanem megfáradt férj (Edwin de Valu), akinek általában semmi sem sikerül, és egészen biztosan nem róla mintázták a macsó férfi prototípusát.
Gondolataiban szókimondó és határozott, a valóságban azonban teszi, amit mondanak neki, és ha valami zűrös ügybe keveredik, általában pórul jár (kezdve a miért késett öt percet munkakezdéskortól egészen a maffia kérdezősködéséig).
Egyedüli lehetősége agresszív hajlamainak kiélésére az, amikor teljes erőből belerúg a felesége macskájába. Persze csak titokban, nehogy az asszony észrevegye.
Élete jóvátehetetlenül megváltozik (s vele az egész nyugati civilizáció), amikor kezébe kerül Tupak Bulii irdatlan vastagságú önsegélyező kézikönyve, a Mit tanultam a hegyen? (aminek munkacíme még Lélekcsoki volt).
Évszázadok óta első ízben megszakad egy szép hagyomány: ez az iromány valóban segít, ha másban nem is, de a szexuális életét minden bizonnyal megoldja a vásárlónak. Vagy kiteljesíti a fogyókúráját. Esetleg rövid úton leszoktatja a dohányzásról. Egyébként pedig ott a mindenre alkalmazható varázsige: Élj, szeress, tanulj!
Edwin élete hetek alatt gyökeresen megváltozik, de – a nyugati civilizációval ellentétben – ettől nem lesz boldogabb. Sőt.
Az egyik legjobb mondatot kénytelen vagyok idézni zsenialitása miatt. Valahol a történet vége felé hangzik el: „Nem olvasok – mondta határozottan a könyvtárosnő. – Az olvasás csak a rest elméknek való.
Will Ferguson könyve sokat ígérő bemutatkozás (ez a szerző első könyve), remélem még sok hasonlóan szellemes, humoros és elgondolkodtató művel fog megajándékozni bennünket. Annyit tennék még hozzá, hogy 325. oldalon említett westernfilmet idehaza Vad Banda címen láthattuk.