FőképÚgy gondolom, nem kell senkit arról győzködni, hogy a filmművészet nem a Csillagok háborújával, de még csak nem is James Bond kalandjaival kezdődött. Elég csak arra utalni, hogy már több mint száz éves. A hetedik művészetnek – ahogy mostanában sokan nevezik – saját nyelve van, melyet nem árt ismerni ahhoz, hogy a filmek mondanivalóját teljes mértékben megérthessük.

Ehhez nyújt segítséget André Bazin (1918-1958), a fiatalon meghalt kritikus, akiről annyit mindenképpen illik tudni, hogy korának (főként a francia újhullámnak) meghatározó alakja volt.
A kötet műfaját tekintve esszégyűjtemény, vagyis nem éppen könnyű, délutáni olvasmány. Igen komoly, odafigyelést igénylő írások sorjáznak benne, melyek időnként talán terjengősnek tűnhetnek, és színvonaluk sem mindig egyforma, de ennek ellenére sugárzik belőlük a műveltség, az érzékenység, a szakmai tudás, és nem utolsó sorban a filmművészet feltétlen szeretete.

Jó adalék ez a könyv mindazoknak, akik nem csupán a klasszikusnak tekinthető filmek, de azok rendezői (Charles Chaplin, Jean Renoir, Orson Welles, Vittorio de Sica) iránt is érdeklődnek. Nekem személy szerint az Orson Wellesről és William Wylerről olvasható (kritikus szemléletű) tanulmányok tetszettek a legjobban.