FőképA könyv viszonylag régi keltezésű, hiszen a szereplők még schillingben számolnak, holott időközben nyugati szomszédunk is belépett az unióba, és már az osztrákok is euróban kapják a fizetésüket. Ezt az apróságot leszámítva azonban semmi ódivatúságot nem találhatunk benne, Nöstlinger a tőle megszokott „bennfentességgel” ír a tizenéves lányokról, nem feledkezve meg osztálytársaikról és szüleikről sem.

Mondanivalójának (mert hiszen nem csak szórakoztatás a célja) jobb kihangsúlyozása érdekében ezúttal olyan közeget választott, ami messze nem felel meg az átlagos családról alkotott korképnek. Kezdjük például ott, hogy több generáció él egy fedél alatt, ami a mai, valósítsd meg önmagadat minél kevesebb felelősséggel érában már-már ritkaság számba megy.

Az viszont nem ritka írói fogás, hogy valamely családtag, mondjuk éppen a legfiatalabb (ez esetben Mariechen) meséli el, mi is történik a családdal, illetve a Henriett villával.

Kezdjük az iskolánál, aminek szerencsére mindjárt vége, lévén közeleg a nyári szünet, a bizonyítványosztás és minden földi jó, amit csak el lehet képzelni. Például egy házibuli, ahová hősnőnk nem tud elmenni, lévén az ominózus napon családi jelenése van az ország másik végében – valami távoli rokon születésnapján fogják ünnepelni.

Ő persze nem, mivel sértettségében (születésnap még máskor is lesz, de ilyen buli nem valószínű) némaságával és pokróc modorával bünteti szüleit/környezetét. Aztán ne feledkezzünk el kismacskájáról, amit barátnője körülményeskedése miatt kénytelen magához venni, s ami alaposan felborítja a családi békét.
Ha mindez nem lenne elég, ott van még Konrád és Stefan, akiknek úgy tűnik, nem elég a baráti besorolással, és szeretnék, ha Mariechen választana kettejük közül. Ő viszont képtelen erre, s ezzel számos kellemetlen percet szerez magának (is).

Mindehhez háttérként még ott a nagyi (zűrös pénzügyeivel), Olli néni (a nagyi lánya és közismerten tehetségtelen költő), apu és anyu (apu a nagyi fia, és fodrászszalonja van anyával), Peter (a nagyi másik fia, javíthatatlan szerelmes típus), valamint Albert bácsi (nagyi testvére, aki a virágain kívül nem törődik semmivel) – a maguk problémáival, amely közül némelyik végső soron mindenkit érint.

Ne csodálkozzon senki, ha a könyv ezek után egyszerre szórakoztató és izgalmas (vannak fejezetek, amiket muszáj végigolvasni, mert nem lehet otthagyni Mariechent a bajban). Az egykék pedig megismerhetik, milyen nagy családban élni, és miért hátrányos mindenkire nézve, ha nem törődnek egymással.

A szerző életrajza