Terry Goodkind: Falka Vére I-III.
Írta: Galgóczi Tamás | 2005. 01. 12.
A sorozat harmadik könyve (magyarul három kötetben jelent meg) egyszerre viszi tovább az előző részekből megörökölt gondokat (Birodalmi Rend és Sötétség Nővérei), s társít melléjük egy új, az előzőeknél is fenyegetőbbet (Jagang császár).
Mindezek ellenére a fő problémát Kahlan Amnell (Középfölde Inkvizítor Anyája) és Richard Rahl (az Igazság Keresője, az Igazság Kardjának hordozója) számára egy eleddig ismeretlen fegyveres társaság, a Falka Vére jelenti. Akik útjuk során módszeresen végeznek – nemre és korra való tekintet nélkül – minden varázstudóval.
Cselekedetei alapján vezetőjük nem tekinthető teljesen beszámíthatónak. Ezért szinte nem is lehet csodálkozni, amikor Aydindrilbe érve megnevezi a következő áldozatot, Középfölde legismertebb varázserővel rendelkező hölgyét: Kahlant.
Az Igazság Keresője eközben Reibisch tábornokot igyekszik meggyőzni arról, hogy ő az egyetlen és törvényes Rahl Atya, s mint ilyen, jogosan várja el a Középföldén állomásozó összes d’harai csapattól a feltétlen hűséget.
Hiába állnak mögötte a Népek Palotájából érkezett testőrök és Mord-Sith-ek, mégsem olyan egyszerű a feladata, hiszen sok mindenre képes, de egyvalamire nem: kedve szerint varázsolni, hiszen még nem uralja teljesen mágikus erejét.
Goodkind egy internetes interjúban azt nyilatkozta, hogy a sorozat harmadik kötetét heti hét napon keresztül, napi 10-14 órán keresztül írta. Ilyen hihetetlen munkatempóról beszélt Robert Jordan is, amikor a 2003-as Könyvfesztivál vendégeként Budapesten járt.
Nos, ez a lendület és folyamatosság egyértelműen érezhető a történeten, ami úgy képes órákra lekötni az olvasó figyelmét, hogy annak eszébe sem jut mással foglalkozni. Annak ellenére mondom ezt, hogy új a fordító, hiszen a váltás szerencsére nem befolyásolta a regény színvonalát.
A rajongói oldalak, valamint a világszerte eladott példányszámok bizonyítják, hogy az idén 57 éves amerikai szerző birtokában van annak a mesélői képességnek, amely kiemeli őt a bértollnokok tömegéből, és nagyjából a Jordan-Feist-Gemmell triumvirátussal helyezi egy szintre.
Túl a sorozat harmadik kötetén már könnyű leleplezni Goodkind sikerének titkát: jól kitalált világban mozgatja szereplőit, akik képesek hús-vér emberként viselkedni, de nem idegen tőlük a kötelességtudat által gerjesztett hősiesség sem.
Mindezek ellenére a fő problémát Kahlan Amnell (Középfölde Inkvizítor Anyája) és Richard Rahl (az Igazság Keresője, az Igazság Kardjának hordozója) számára egy eleddig ismeretlen fegyveres társaság, a Falka Vére jelenti. Akik útjuk során módszeresen végeznek – nemre és korra való tekintet nélkül – minden varázstudóval.
Cselekedetei alapján vezetőjük nem tekinthető teljesen beszámíthatónak. Ezért szinte nem is lehet csodálkozni, amikor Aydindrilbe érve megnevezi a következő áldozatot, Középfölde legismertebb varázserővel rendelkező hölgyét: Kahlant.
Az Igazság Keresője eközben Reibisch tábornokot igyekszik meggyőzni arról, hogy ő az egyetlen és törvényes Rahl Atya, s mint ilyen, jogosan várja el a Középföldén állomásozó összes d’harai csapattól a feltétlen hűséget.
Hiába állnak mögötte a Népek Palotájából érkezett testőrök és Mord-Sith-ek, mégsem olyan egyszerű a feladata, hiszen sok mindenre képes, de egyvalamire nem: kedve szerint varázsolni, hiszen még nem uralja teljesen mágikus erejét.
Goodkind egy internetes interjúban azt nyilatkozta, hogy a sorozat harmadik kötetét heti hét napon keresztül, napi 10-14 órán keresztül írta. Ilyen hihetetlen munkatempóról beszélt Robert Jordan is, amikor a 2003-as Könyvfesztivál vendégeként Budapesten járt.
Nos, ez a lendület és folyamatosság egyértelműen érezhető a történeten, ami úgy képes órákra lekötni az olvasó figyelmét, hogy annak eszébe sem jut mással foglalkozni. Annak ellenére mondom ezt, hogy új a fordító, hiszen a váltás szerencsére nem befolyásolta a regény színvonalát.
A rajongói oldalak, valamint a világszerte eladott példányszámok bizonyítják, hogy az idén 57 éves amerikai szerző birtokában van annak a mesélői képességnek, amely kiemeli őt a bértollnokok tömegéből, és nagyjából a Jordan-Feist-Gemmell triumvirátussal helyezi egy szintre.
Túl a sorozat harmadik kötetén már könnyű leleplezni Goodkind sikerének titkát: jól kitalált világban mozgatja szereplőit, akik képesek hús-vér emberként viselkedni, de nem idegen tőlük a kötelességtudat által gerjesztett hősiesség sem.