Jostein Gaarder: A narancsos lány

Az 1952-ben született norvég Jostein Gaarder legismertebb könyve a hazánkban is nagy sikert aratott Sofie világa, mely a filozófia történetének rendkívül olvasmányos, élvezetes, regényes feldolgozása. Valóban remek könyv. A szerző legújabb műve A narancsos lány. Ahogy a Sofie világára, erre is igaz, hogy gyermek- vagy legalábbis fiatalkorú olvasóknak szánta az író, ám bármely korú, rendű-rangú ember számára nagy élmény lehet elolvasni.

A történet főszereplője a 15 éves Georg, aki levelet kap az édesapjától – aki még Georg négy éves korában meghalt. De nem kell semmi horrorisztikusra, vagy misztikusra gondolni: Georg apja még a halála előtt írta meg a levelet, abban a reményben, hogy fia akkortájt kapja azt meg, amikor már nem kisgyerek, de nem is felnőtt. És így is történik…

A könyv egyfajta párbeszéd Georg és édesapja között. Az apa kérdez és mesél, s fia válaszol, és elmondja közben, milyen is az élete, mióta apja elment. A szó nem csupán a nagy kérdésekről (élet, halál, szerelem, Univerzum, stb.) folyik, de megismerhetjük a narancsos lány gyönyörű történetét is. Mindkét szál fontos, s bármiről legyen is szó, Gaarder megkapó gyengédséggel, finomsággal, mégis éleslátóan ír róla. Értelem és szeretet egyenrangú, egymást támogató félként van jelen a regényben. Gaarder élni tanít, de úgy, mint a legnagyobb tanítók, azok a fajták, akiket a legritkább esetben hívnak tanárnak (noha egyébként az író valóban dolgozott filozófia tanárként) – mint egy jó szülő, mint egy varázsló, mint egy mesekönyv, mint saját emlékeink, élményeink.

Többet nem írnék, mert nem szeretném csorbítani azt az élményt, amit a könyv elolvasása ad. De nagyon szeretném, ha minél többen elolvasnák, mert valahol olyan, mint a Karácsony meleg, narancsos fénye, amire annyira szükségünk van.