FőképJogosan merül fel a kérdés, egészen pontosan milyen a szóban forgó hölgy? Nos, a kérdés megválaszolása nem is olyan egyszerű, főként, ha eltekintünk attól az egyszavas meghatározástól, mely szerint hisztis. Ami nem is tűnt fel annyira a Suzi titkos naplója – Paul titkos naplója című kötet olvasása közben.

Az bizton állítható, hogy igazi nő lesz belőle, ha az egyszerű ügyek túlbonyolítására való hajlamot alapvető elvárásként fogadjuk el fajunk szebbik nemének tagjai közében. Suzi ugyanis tízéves kora ellenére képes felnőtt asszonyokat és szingliket megszégyenítő módon belebonyolódni saját életének valós, képzelt és lehetett volna rétegeibe.

Teljesítményét tovább növeli, hogy szülei nem világszerte ismert politikusok vagy előkelőségek, és terroristaként sem tartják számon őket a komolyabb titkosszolgálatok, hanem egyszerű bécsi polgárok, akik tőlük telhetően igyekeznek szeretetben felnevelni lányukat.

A gondok ott kezdődnek, amikor Suzi érdekei sérülését látja következő iskolájának kiválasztásában. Semmi kedve sincs gimnáziumba járni (bár az erre való alkalmasságát nem vitatja), mivel két barátja szakiskolába megy.
Miért nem képes apu és anyu felfogni, hogy ők hárman elválaszthatatlanok?

De majd jól rájönnek az igazságra, ha minden tantárgyból egyeseket fog hazavinni, és egy-két hónap alatt kiteszik a gimiből! Akkor majd örülnek, hogy butuska kislányukat felveszik egy gyengébb iskolába.

Szép terv, csak több gyengéje is van. Elsőként például az, hogy Suzi nem szólt Alinak és Alexandernek (a két barát) a máshová történt beiskolázásáról. Így azok még most is úgy tudják, hogy egymás mellett fognak ülni szeptemberben.
Amikor kiderül az igazság, az persze Suzira nézve a lehető legkellemetlenebb körülmények között történik. És ez még csak a nyári szünet vége, év közben sokkal nagyobb zűrök várhatóak.

Nöstlinger új ifjúsági regényében (aminek illusztrációit saját kezűleg rajzolta) nem csupán a tizenéves lányok iskolai és magánéleti problémáiból kapunk ízelítőt, hanem a rasszizmus és az előítélet mibenlétéről is.
Összességében nem rossz könyv, bár Suzi időnként inkább idegesítő, mint humoros. Ennek folyományaként kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem ez az írónő legjobb regénye. Természetesen a nöstlingertelen hónapokban életet menthet.

A szerző életrajza