FőképItt az év vége, ami nem csupán önfeledt mulatozást és naptárcserét jelent, hanem rövid visszatekintést is, mit csináltunk, mi történt velünk az elmúlt évben. Ennek fényében tesszük meg fogadalmainkat, hogy aztán vérmérsékletünknek és elszántságunknak megfelelően betartsuk, vagy megszegjük azokat. Card a tőle megszokott igényes módon (lásd Végjáték) hasonló témával foglalkozik, bár nála a visszatekintést tudományos eszközökkel és módszerekkel folytatják.

A borító valamelyik oldalán a könyv egyik méltatója a Végjátékhoz hasonlítja a Múltfigyelőket. Látatlanban szimpla szentségtörésként hangzik, hiszen azért azt a történetet nem véletlenül jutalmazták díjakkal, és azóta már évtizedek teltek el, hasonló kaliberű alkotás nélkül (a Teremtő Alvin sorozatot erényei ellenére sem tartom hozzá mérhetőnek). Azonban mire eljutottam az utolsó oldalakra, azt kell mondjam, mindez nem túlzás, mivel Card ezúttal újfent emlékezetes sci-fi regényt írt.

Témáját tekintve az időutazásról szól, márpedig tudjuk jól, erről aztán számos novella és regény született Wells klasszikus Időgépe óta. Sőt, nem is olyan régen ajánlottam az Özönvíz című L’Engle művet, ahol a főszereplő ikrek saját jelenükből egyenesen a bibliai múltba, Noé idejébe kerülnek vissza (érdekességként megemlítem, hogy Cardnál is szóba kerül ez az Özönvíz).
A Múltfigyelők sokkal erősebb sci-fi alapokkal rendelkezik, és némileg szakít is a megszokott időutazással. Legjobban Crichton Idővonal című regénye hasonlít hozzá, amikor a tudósok látványosságként az eredetivel megegyező középkori életképet kívánnak megalkotni (falu, templom, vár – szóval minden, ami „nélkülözhetetlen” kelléke a középkornak), hangsúlyozottan a projekt anyagi hátterét biztosítók igénye szerint. Mindezen tevékenységnek mellékterméke csupán a tudományos ismeretgyarapítás.

Card eltérő megközelítést választott. Nála a távoli jövőben az emberiség – bár ezt kevesen vallják be – elvesztette lendületét, hitét a fejlődésben, erejét a mindennapi betevő megteremtésére fordítja. Az átélt katasztrófák ellenére az egyes emberek alapvetően nem változtak meg (gonoszság, kapzsiság továbbra is megmaradt), de a faj ráébredt arra: felelősséggel tartozik környezetéért, nem tehet meg bármit. Mire eljutottak idáig, ez eredeti népességnek (hétmilliárd ember) töredéke maradt életben.

Közéjük tartoznak a múltfigyelők, olyan tudósok, akik műszereikkel a múltat vizsgálják, és a civilizációk, a társadalmi összefüggések kialakulására keresnek magyarázatot (és más sok egyéb projekt is fut).
Azért, hogy ne legyen olyan egyszerű, Card kettős idősíkot használ. A jövő eseményei mellett Kolumbusz életét követjük egészen addig a napig, amikor is a spanyol királytól kapott három hajó parancsnokaként elindul az általa elképzelt mesés kelet felé, hogy felfedezze Amerikát.

Vajon újra bekövetkeznek a jövőben már ezerszer látott események? Miben bűnös, és miben ártatlan Kolumbusz? Az ő felmentése mennyire változtatja meg a jövőt? Egyáltalán, miért akart nyugat felé hajózni, amikor ismeretei alapján semmi sem volt arra, csak végtelen óceán?
A lehetséges válaszok mögött felsejlik a múltba történő beavatkozás minden hátulütője, ami élvezetes formában, egy Card legjobb korszakát idéző regényben összegződik. Csak ajánlani tudom.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Múltfigyelők

Teremtő Alvin meséi:
A hetedik fiú
A rézbőrű próféta
Kovácsinas
Vándorlegény
Fáklya