Főkép

A heavy metal, valamint a szimfonikus és operai elemek ötvözésére tett első – elnézést, de néhol botladozó – kísérleteitek óta érezhető javulást észlelni a zenétekben. Véleményed szerint minek tudható be ez a jelentős fejlődés?


Ha úttörőként lépünk valamely területre, mindig időbe telik, míg felderítjük a lehetőségeket. A gyakorlati tapasztalat és a tehetség együttesen többnyire megoldja a legtöbb problémát.
A régebbi felvételeket viszont azzal kell összevetni, ami akkoriban hozzáférhető volt még. Erről könnyű megfeledkezni. Ebből a szempontból szerintem meglehetősen jól teljesítettünk. Különösen, mivel oly sok más bandára is hatással voltunk.

Koncertjeitek színpadias jellege, és a tudatos együttműködésetek nyilvánvalóan határt szab a rögtönzésnek, ami a klasszikus heavy metal egyik kulcseleme. Nem zavar ez, vagy néha érzed a kötöttségeket?

 

Sohasem szerettem az improvizációt, így aztán tökéletesen megfelel nekem ez a helyzet. Ráadásul nem hinném, hogy egyetértenék veled abban, hogy a rögtönzés a heavy metal egyik kulcseleme. Az állítás kétségkívül igaz volt a hetvenes évek kemény rockzenéjére, de ami a mai értelemben vett „heavy metal”-t illeti – a nyolcvanas évek olyan bandáira gondolok, mint a Maiden, az Accept, a Priest, és mások –, az improvizáció többnyire a gitárszólókra és a dobvariációkra korlátozódott.

Wagneren és a romantikán (no meg persze a klasszikus metálon) kívül miféle zenei hatásokat említenél, melyek meghatározták a stílusotokat?

 

A hetvenes évek progresszív és szimfonikus rockzenéjéből merítettem az ötletet, hogy nagyzenekari elemeket használjunk (még ha a tényleges kezdőlökést a Celtic Frost adta is), és a mai napig nagy rajongója vagyok az olyan együtteseknek, mint a Klaatu, a Pavlovs Dog, az Eloy, a Kansas és mások.

A zenéteket, a szövegeiteket és a színpadképeteket látszólag mintha a dél-amerikai és a germán-skandináv mitológia, valamint a tudományos fantasztikum és a fantasy valamiféle furcsa elegye inspirálta volna. Miféle nem zenei hatásokat tükröznek tehát? Vagy elképzelhető, hogy teljesen tévesen feltételezek efféle inspirációt?

 

Semmi sci-fi és fantasy nincs benne. Viszont valóban szerepet játszottak olyan fölöttébb ellentmondásos régészeti elméletek (például az Atlantiszról vagy a Lemúriáról/Mu Földjéről szólók), és a vallás olyan elemei, melyeket inkább nevezhetnénk vallásba ágyazott legendáknak, mintsem vallástörténetnek (például a dogonok Sirius B-t illető meséi), de még a legvitathatóbbaknak is van köze valami valóshoz.


Dél-amerikai? Semmi. Quetzacoatlt (gondolom, rá akartál utalni) a toltékok, később pedig az aztékok imádták, akik a ma Mexikóként ismert földön éltek, mely pedig földrajzilag az észak-amerikai kontinensen található.


Germán-skandináv? Igen, legalábbis mostanában. Ezen kívül használtunk a klasszikus görög mitológiából, babiloni, ókori egyiptomi, arab és kelta hagyományból kölcsönzött elemeket, akárcsak a kabbalához és több más ezoterikus hagyományhoz köthető dalszövegeket.
Ezek a hatások egyszerűen csak a személyes érdeklődésemet tükrözik.

Mennyire határozza meg Skandinávia gyakran borongósabb éghajlata a zenétek stílusát és hangulatait?


Úgy vélem, a klímánk elgondolkodóbbá, filozofikusabbá teszi az embert, és lehetséges, hogy a zenére is hatással van valahogy. Legalábbis úgy tűnik, hogy a melegebb országokból származó bandák, például a dél-európaiak, az északiaknál ritkábban játszanak komor zenét. Másrészt viszont, mindez csak benyomás, és nem szeretem az általánosításokat.

Hogyan éled meg a női énekessel fellépő szimfonikus és opera-metál bandák elszaporodását?


Némelyik, mint például a Nightwish, egészen jók, és büszke vagyok rá, hogy mások mellett én is hatással lehettem egy ilyen bandára. Más remek csapatokat is ismerek, de rengeteg rosszat is, akik csak meg akarják lovagolni a trendet, de semmi újat nem képesek produkálni. De mindig is így volt ez, valahányszor divatba jött valami.

A meglehetősen lapos kilencvenes évek után, amikor is szinte minden mást kiszorított az elektronikus zene, úgy tűnik, egyfajta reneszánszát éli a heavy metal. Szerinted folytatódni fog ez a tendencia, avagy mindent elsöprő erővel ismét visszatérnek az olyan unalmas trendek, mint a technó vagy annak származékai?


Minden sikeres zenei stílus újra felbukkan egyszer (ismerve a zene történetét). A heavy metal, akárcsak a punk, több mint zene – egyfajta szubkulturális életstílus is. Ezért természetes, hogy egy efféle dolog olyan méretekben éled újjá, ami könnyen észrevehető. Ami a technót illeti, ez is életvitelhez köthető trend azok számára, akik egykor rave-partikra jártak, ezért biztosra veszem, hogy ennek is eljön majd egyfajta reneszánsza. És hasonlóképpen a kilencvenes évek szintetizátor hangzása is újjá fog éledni, ahogy a retró gitárhangzás is újra divatba jött.


Különben is, kit érdekel? Hallgasd azt, ami jó, és felejtsd el a rosszakat! Ha nem lenne rossz zene a világon, nehezebb lenne meghatározni, mi a jó.

Elképzelhető, hogy valaha visszatérsz a heavy metal olyan kevésbé összetett formáihoz, mint a ráadásokban elhangzó számok?


Nem, ilyenekből már rengeteget készítettek, így kétlem, hogy bármi emlékezeteset tudnánk alkotni ebben a kategóriában. Ráadásul a Therion nem pusztán operai elemekkel díszített heavy metal, hanem sokkal több. Pár dalt inkább egyfajta szimfonikus elemekkel tűzdelt súlyos rockzeneként kategorizálnék (mint például a „Lemuria”-t).

Hogy tetszett a legutóbbi budapesti koncertetek a Petőfi Csarnokban?


Nagyszerű volt. Különösen, mivel magunkkal hoztuk a díszletet, amit csak hat koncerten használtunk Európában. Előző nap, Szlovéniában ellopták az egyik gitáromat, így kölcsöngitárt kaptam az Esz-hangoláshoz, amit szerencsére csak az első két nótában használtunk. Ebben a két számban sajnos nem játszottam valami jól, de ezen kívül szerintem minden remekül sikerült.
Budapesten mindig élmény játszani, az ottani lelkes és tomboló közönség előtt. Viszont azt hiszem, hogy mikor 2001-ben játszottunk ott, a közönség még jobban tombolt, és rendkívül emlékezetesre sikeredett az a buli (ahogy a Live in Midgard némelyik nótájában ez hallható is).

Ha meg kellene nevezned három dolgot, amit szeretsz Magyarországban, mik lennének azok?


Az ottani rajongóink, hiszen az egyik legjobb közönségünk az ottani. A Habsburg-korból megmaradt csodás kulturális örökség – számtalan gyönyörű épületet látni arrafelé, különösen Budapesten. A barátnőm Magyarországról származik.