Főkép

A mágia színe Pratchett első Korongvilág regénye. A könyvet olvasva mindjárt világossá válik, hogy miért is olyan ismert az író fantasy körökben. A fergeteges történetet egyedi és játékos humorral fűszerezi, abból a fajtából, amit nem lehet megunni. A szereplők is az első pillanatokban a szívünkhöz nőnek. Annyira lököttek és bénák, hogy Mr. Bean hozzájuk képest egy atomfizikus olimpiai bajnok. Ez nem akadályozza meg őket abban, hogy a legrémisztőbb szörnyeket győzzék le, vagy a legravaszabb orgyilkosokat cselezzék ki, és végül eljussanak a Korong peremére.

A történet Ankh-Morpork-ban indul, ami eséllyel indulhatna a „Korongvilág legzüllöttebb városa” címért. Itt tengeti életét Széltoló, az elfuserált varázsló. Egész élete során egyetlenegy varázslatot sikerült megtanulnia, de az olyan hatalmas, hogy nem meri kimondani. Viszont könnyedén sikerült magát kirúgatnia a varázslók iskolájából, aminek következtében némileg nehezen kap munkát. Pont kapóra jön neki Kétvirág, aki turistaként érkezik a városba.

Persze Kétvirág sem lehet teljesen normális, hiszen Pratchett-szereplőről van szó. Először is egy ládányi aranyat hord magánál, és azt hiszi, hogy szinte semmit sem ér, ugyanis ahonnan ő jött, ott az arany az egyik leggyakoribb fém. Másodszor, a ládának amiben hordja, szokása lábakat növeszteni, és könnyed kocogással járkálni a városban. De a legnagyobb gond talán mégis az, hogy Kétvirág határtalanul naiv, és tekintve az Ankh-Morporkban uralkodó erkölcsi viszonyokat, ez bizony nem túl egészséges rá nézve.

Hogy, hogy nem, a két balek egymásba botlik, és kezdetét veszi lélegzetelállító kalandjuk. Két normális ember az ő helyükben talán vett volna egy nagy birtokot a hatalmas vagyonból, amit Kétvirág hozott a hazájából, és boldogan élt volna, míg meg nem hal. Ők azonban egy másik utat választottak. Először is véletlenül felgyújtották Ankh-Morporkot. A két főhős csak a városból akar elmenekülni, de a történet végére bejárják az egész világot. Kevés helyen nem okoznak valami katasztrófát, de talán a legjobb a Krull birodalom évtizedekre visszanyúló, rengeteg erőforrást felemésztő űr-expedíciójának meghiúsítása. Nem mintha rossz szándékúak lennének, csak hát iszonyatos balszerencséjük mérhetetlen bénasággal párosul.

Kalandjaik közben a Halál mindig ott lohol a nyomukban, de valahogy az ő karmaiból is sikerül mindig kicsúszniuk. Ez persze kissé sok a mi jó öreg megfáradt Halálunknak, aki kissé depressziós lesz a sok stressz és csalódás hatására. Különösen Széltoló bosszantja a Kaszást, aki soha nem jelenik meg a megbeszélt találkozóikon. Egyszer mégis csak a helyettesét tudja érte küldeni, ami nagy hibának bizonyul. Ugyanis még a hatalmas Halál helyettese sem tud mit kezdeni Széltoló lehengerlő logikájával, és meggyőző érveléstechnikájával. Miután a lüke varázsló lyukat beszél a démon hasába, az kissé összezavarodik, időt adva Széltolónak a menekülésre.

Sok hasonlóan eszeveszett kalandon mennek át, és az olvasó eközben remekül szórakozhat a szerző sajátos poénjain. Aki egy kis önfeledt nevetésre vágyik, annak merem ajánlani a könyvet. Egy kissé Douglas Adams-hez hasonló a stílus, szóval, aki hozzám hasonlóan rajong a nagy sci-fi-paródia íróért, annak valószínűleg Pratchett művei is tetszeni fognak. Attól sem kell félnünk, hogy gyorsan kifogyunk az olvasnivalóból, hiszen a sorozatból már majd egy tucat könyv jelent meg…
 
A szerző életrajza