Főkép

Kerényi Károly (1897–1973) könyvében mélyreható és különleges mitológiai elemzésnek lehetünk tanúi, amelynek során a görög hitvilág középpontjában Héliosz, a Napistent áll, míg Zeusz csak mellékszereplőként tűnik fel.
Az elemzés során többek között tisztázódik a Napnak, és a Napistennek a vallásban betöltött szerepe, valamint az, hogy mennyi esemény, hány isten és halandó kapcsolódik Héliosz mitologémájához. Azonban – mint azt Kerényi utószavában is említi – lehetetlenség végérvényes következtetéseket levonni egy ilyen elemzés után, mivel ez csupán egy újabb elemzés kezdete lenne.

Mi is erre a következtetésre jutunk, hiszen beleásva a görögök hitvilágába, szembekerülünk többek között azzal a nagyon is valós ténnyel, hogy a görögöknél nem volt egyértelmű egy-egy isten szerepe, de még a neve sem. Sőt, az is gyakran előfordult, hogy egy isteni szerepkörhöz összevonták két isten nevét (Spártában például a házasság istennőjét Aphrodité Hérának hívták).

A könyvben előrehaladva egyre bonyolultabbá és homályosabbá kezd válni az egész görög hitvilág, ám Kerényi képes arra, hogy „megfejtse a rejtélyeket és eloszlassa a sűrűsödő homályt”. Teszi ezt egyrészt logikus következtetésekkel és Hésziodosz, Homérosz, Vergilius, Pindarosz, Pláton, Euripidész, Apollónisz Rhodisz, stb. segítségével.

A könyvet csak ajánlani tudom mindazoknak, akik mélyrehatóbban szeretnék megismerni és megérteni a görög mitológia Hélioszhoz kapcsolódó fejezeteit, valamint a görögök gondolkodásmódját. Nem árt azonban, ha olvasás közben kéznél van egy mitológiával foglalkozó lexikon (pl. a kétkötetes Mitológiai enciklopédia).