FőképJaj neked emberiség. Szabad perceidben már megint olyasmit szabadítottál önmagadra fantáziád bizarr tárházából, ami nem csupán a múltadat, hanem – a képregényeknek, a könyveknek, a játékoknak és a filmeknek köszönhetően – a jövődet is meghatározza.

A hetvenes évek gyenge, vagy még silányabb sci-fi filmjeinek alkonyát, és a műfaj ismételt felvirágzását Ridley Scott 1979-ben elkészült remekműve, az Alien okozta. Ezt az állításomat még akkor is fenntartom, ha valaki az átlagosnál jobban sikerült Csillagok háborújával, vagy a Harmadik típusú találkozásokkal példálózik.
Kis túlzással legalább olyan hatása volt a kortársakra, mint Kubrick 2001 látomása annak idején (technikailag mindenképpen magasra tette a mércét, még ha nem is foglalkozik az ember eredetével – egyedüli értelmes fajként való kizárólagosságunk meg abban a pillanatban megdől, amikor az első emberek belépnek az idegen űrhajóba).

Ösztönző hatása nem csupán a töménytelen sci-fi/horror szösszenet videotékabeli felbukkanásában volt lemérhető, hanem a Giger által papírra vetett szörny kóros elburjánzásában is a filmvásznon.
Egymás után jöttek a folytatások (2-3-4), képregényként az idegenek nekiláttak amortizálni a földet (is), és végül, de nem utolsó sorban napvilágot láttak a bértollnokok által írt regények (bár szép számban fogytak a könyvesboltokban, nem tudom nyugodt szívvel ajánlani senkinek – a rajongók meg már amúgy is olvasták).
Pár év késéssel kezdődött a Schwarzenegger fémjelezte Predator mánia, aminek első darabjában még távoli dzsungelben találkozik az emberiség a földönkívüli vadászokkal, hogy a második részben már nagyvárosi környezetben lássuk őket viszont, mindennapi trófeagyűjtésük közben.

Miként a klasszikus harmincas években, a hollywoodi stúdiók ezúttal sem kerülhették el a két „sztár” közös fellépését, és megszületett a nem mindennapi látványosságot ígérő találkozás: idegenek a ragadozók ellen.
Az esemény egyébként nincs előzmények nélkül, hiszen képregény és könyv formában már több ízben sor került a véres találkozásra. Most aztán, hála a fejlett filmtechnikának, színesben és szélesvásznú kivitelben is megcsodálhatjuk a két faj „emberfeletti” képességeit.

A könyv nem kíván több lenni, mint a látvány szavakra lefordított összessége, de ezen minimalista célkitűzésnek teljes mértékben megfelel.