Michael E. Smith: Aztékok
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 12. 06.
Inkák, maják, aztékok. Három nép, amely az európaitól eltérő módon jutott el a civilizáció azon fokára, ahol már magasan fejlett közösségi életről, jól szervezett társadalomról beszélhetünk. Ezen kultúrák találkozása a fehér emberrel nem volt túl szerencsés, hiszen a kapcsolatfelvétel (ha finoman akarjuk megnevezni a népirtással egybekötött hódítást és fosztogatást) végzetes volt számukra. A vallási és gazdasági „felvilágosításnak” köszönhetően sikerült még az emlékét is eltűntetni a hajdan virágzó birodalmaknak.
A gyarmatosítás „sötét” évszázadai után régészek tűntek fel ásóikkal, és a megmozgatott földhalmok alól, lecsupaszított dzsungeltisztásokon felbukkantak a múlt lenyűgöző emlékei. A modern nyugat csak ámult és sajnálkozott.
Annyira előrehaladott állapotba került ugyanis a helyi népek megtérítése (már aki életben maradt a járványok után), hogy nem maradt hozzáértő bennfentes, aki beszámolhatott volna a hajdani mindennapokról, vallásról, a feliratok jelentéséről, stb. S ehhez elég volt bő háromszáz év!
Itt lép színre a régészet, amely főként az utolsó harminc évben jelentős eredményeket tudott felmutatni a levéltári anyagok, az ásatások és még néhány társtudomány felhasználásával. A szerző az aztékokkal kapcsolatos tudnivalókat gyűjtötte össze, időnként már-már zavarba ejtő részletességgel sorolva a tényeket.
Kezdve a többmilliós népesség ellátásához szükséges fejlett mezőgazdasági módszerek ismertetésénél, folytatva a termesztett növényeken át a kereskedelem fontosságáról, piacokról, fizetőeszközökről és a családról. Természetesen nem maradnak ki a városállamok, a vallás (istenestől, szertartásostól) és a kultúra sem.
Mindez kiegészítve egy átfogó történelmi időrenddel, ami a spanyolok felbukkanását megelőző két és fél, háromezer évet (is) taglalja.
Amíg a sorozat előző kötetével szemben (A hunok) még jogos volt a tárgyi leletek, valamit az ezekből levonható következtetések hiánya (valamint a keletkezésétől számított 50-60 év eredményeinek mellőzése), addig Smith számos esetben éppen ezekre alapozva állít fel elméleteket. Műve használható és igen informatív, amelyet minden, a prekolumbián civilizációk iránt érdeklődő haszonnal forgathat.
A gyarmatosítás „sötét” évszázadai után régészek tűntek fel ásóikkal, és a megmozgatott földhalmok alól, lecsupaszított dzsungeltisztásokon felbukkantak a múlt lenyűgöző emlékei. A modern nyugat csak ámult és sajnálkozott.
Annyira előrehaladott állapotba került ugyanis a helyi népek megtérítése (már aki életben maradt a járványok után), hogy nem maradt hozzáértő bennfentes, aki beszámolhatott volna a hajdani mindennapokról, vallásról, a feliratok jelentéséről, stb. S ehhez elég volt bő háromszáz év!
Itt lép színre a régészet, amely főként az utolsó harminc évben jelentős eredményeket tudott felmutatni a levéltári anyagok, az ásatások és még néhány társtudomány felhasználásával. A szerző az aztékokkal kapcsolatos tudnivalókat gyűjtötte össze, időnként már-már zavarba ejtő részletességgel sorolva a tényeket.
Kezdve a többmilliós népesség ellátásához szükséges fejlett mezőgazdasági módszerek ismertetésénél, folytatva a termesztett növényeken át a kereskedelem fontosságáról, piacokról, fizetőeszközökről és a családról. Természetesen nem maradnak ki a városállamok, a vallás (istenestől, szertartásostól) és a kultúra sem.
Mindez kiegészítve egy átfogó történelmi időrenddel, ami a spanyolok felbukkanását megelőző két és fél, háromezer évet (is) taglalja.
Amíg a sorozat előző kötetével szemben (A hunok) még jogos volt a tárgyi leletek, valamit az ezekből levonható következtetések hiánya (valamint a keletkezésétől számított 50-60 év eredményeinek mellőzése), addig Smith számos esetben éppen ezekre alapozva állít fel elméleteket. Műve használható és igen informatív, amelyet minden, a prekolumbián civilizációk iránt érdeklődő haszonnal forgathat.