Főkép

Ez a Maigret történet a változatos alkoholféleségeket felvonultató esetek közé tartozik, mivel fehérbortól a konyakig mindenféle itóka elfogyasztásra kerül nyomozás közben. Természetesen ez nem folyamatos részegeskedést jelent (efféle „baleset” csak ritkán esik meg), hanem meglátásom szerint a történet, vagy pontosabban fogalmazva a helyzet zavarosságát szimbolizálja.


A rendszertelenség, vagy inkább összevisszaság jellemzi azt az ügyet is, amibe főfelügyelőnk keveredik. A politika felbukkanása életében semmi jót nem jelent, hiszen vele együtt jól emlékszünk még arra az ügyre, aminek folyományaként egy évet kényszerű vidéki száműzetésben töltött. Nos, azóta sem kedvelte meg a politikusokat (választásoktól és pártállástól függetlenül), lehetőség szerint igyekszik távol tartani magát az efféle közszereplőktől.

Ám ez nem mindig sikerül. Most például a közmunkaügyi miniszter keresi meg, és bár minden porcikája tiltakozik a felkérés ellen, holmi bizonytalan rokonszenvnek engedve munkához lát. Ahogy halad előre (mert végső soron mégiscsak bűnügyről van szó, ami jól ismert terep számára), úgy dagad körülötte a botrány, aminek hátterében különféle érdekcsoportok sejlenek fel (ami viszont teljesen idegen közeget jelent).

Ha az amerikai tanulmányútra (Maigret és a vizsgálóbíró) ráadtam a rendhagyó címkét, akkor most sem tehetek másként. A megszokott eseteitől teljesen eltérő helyzetben nem érvényesül Maigret bevált beleérző módszere, ráadásul a megszokott módszereit sem használhatja (elvégre minden képviselő mentelmi joggal bír). Mindezek fényében érthető, ha gyorsan megfogalmazódik benne a megoldás: a lehető leghamarabb kikerülni a politikai ármánykodásból, visszatérni a jól ismert hétköznapi ügyekhez.

Az alapötlet egyébiránt kifejezetten briliáns, igazi csemege – kár, hogy idén (2004) már nem jelenik meg újabb Simenon kötet.

A szerző életrajza