FőképTovábbra is érvényes az állítás, mely szerint ez is egy olyan kötet, amit nem szabad az előzmények ismerete nélkül elkezdeni, mivel ott folytatódik minden, ahol az előző rész abbamaradt (ez érthető, hiszen az eredeti angol regény kerül két darabban az olvasó kezébe). A virtuáltérben ragadt, egymástól elszakadt csapat tagjai továbbra is egymást és a való világba vezető kijáratot keresik, ám egyelőre csupán a saját testi épségük megőrzését tudják eredményként felmutatni. Ami, valljuk be, nem túl nagy eredmény, figyelembe véve az őket fenyegető, folyamatosan generálódó veszedelmeket. Azért annyit csak elértek, hogy lassanként kezd kibontakozni előttük az a felépítés és logika, ami jellemzi a környező világot. Ez a tudás azonban újabb kérdéseket vet fel, hiszen belegondolni is szédítő, mennyi pénz és hatalom áll a Másvilág mögött. Van-e esélyük (vagy bárki másnak) egyáltalán eredményesen szembeszállni ezekkel a már-már emberfeletti státuszba emelkedett személyekkel? Mit tehetnek ők, akik álomból álomba csöppenve bolyonganak?

Ha így megy tovább, az idők végezetéig, de legalábbis fizikai testük haláláig ténfereghetnek a szimulációkban, hiszen a fizikai térben egyfajta kómához hasonló állapotban, az életben tartó rendszerekre (és azok üzemeltetőire) hagyatkozva élnek, anélkül, hogy esélyük lenne a feleszmélésre. Tad Williams fölöttébb bizarr látomása lendületesen hömpölyög előre (mint az a bizonyos folyó). Hiába tartunk immáron a sorozat második könyvének második köteténél, még mindig fogalmunk sincs róla, hogyan fognak hőseink kiszabadulni a virtuális térből. Talán a 2005-ben megjelenő folytatás közelebb visz a cyberpunkra hajazó történet végkifejletéhez.