FőképJames Bolivar DiGriz, alias Sikamlós Jim, miután lelépett a Különleges Testülettől, „békésen” éldegél Angelinával mindaddig, míg össze nem házasodnak. Miután az esküvőt hivatalos keretek között bonyolítják le, boldog-boldogtalan azonnal tudomást szerez hollétükről, ami enyhén szólva is ártalmas lehet az egészségükre, így önként jelentkeznek Inskippnél, és visszatérnek a Testületbe.
Persze Jimet azonnal a legmélyebb vízbe hajítják – ismét. A Cliaand bolygó folyamatosan igázza le a környező bolygókat. Ez több szempontból is különös. Egyrészt manapság a fene se indít háborút a saját naprendszerén kívül, másrészt nagyon sokba kerül a hadsereg – ezt a cliaandiak egyáltalán nem is engedhetnék meg maguknak –, harmadrészt borzalmas veszteségekkel jár.
Viszont ezek a hódítók minimális veszteségekkel „dolgoznak”, rettentően precízek és senki sem tudja, honnan nyerik erőforrásaikat.

DiGriz kapja a „megtisztelő” feladatot, hogy épüljön be a Cliaandon, szerezzen minél több információt a bolygófoglalókról, akik kezdik komolyan aggasztani a Testületet. Jim meg is érkezik és a „szokásos” módon nekilát, hogy megbuktassa a militarista rezsimet, és tőben elmetssze világuralmi törekvéseiket. Azonban felbukkan egy különös, szürke egyenruhás ellenfél – Kraj –, akit még DiGriz sem tud átverni.

Harrison megmarad az első kötetre jellemző könnyed, laza stílusnál. Továbbra sem bukkanunk felesleges mondatokra, pofon egyszerűen és villámgyorsan zajlanak az események. Azonban pár dolog – a bolygófoglalós sztori miatt –, átalakult, hiányzik, vagy átértékelődött az első kötethez képest.
DiGriz csak a könyv elején „játssza” a bűnözőt mindaddig, míg szembe nem kerül a Cliaandon jelentette problémával. Innentől kezdve kizárólag James Bondként tevékenykedik, csak a küldetésére koncentrál, sehol egy „levezető” bankrablás vagy valami hasonló. E mellett egy-két jelenetet még elnagyoltabban, vázlatosabb ír le nekünk Harrison, ami nekem ezen a szinten már zavaró volt, csökkentette az olvasmány élvezeti értékét.
A fentiektől függetlenül, ez a könyv is – mint az első része –, „magas fordulatszámon pörgetett” sci-fi, abból a kategóriából, amely a könnyed és felhőtlen szórakoztatást tűzte ki elsőszámú céljaként, nem pedig mélyenszántó gondolatok átadását az olvasónak.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk: Édentől nyugatra
Helyet! Helyet!
Fagyos Éden

Rozsdamentes Acélpatkány sorozat :
A Rozsdamentes Acélpatkány
A Rozsdamentes Acélpatkány visszavág

Kapcsolódó írás:
Interjú Harry Harrisonnal