FőképDevon Graves elemében van. Az amerikai-osztrák virtuóz gitáros-fuvolás-billentyűs-énekes három év alatt három lemezt jelentetett meg legújabb együttese, a Dead Soul Tribe neve alatt. Aki otthonosan mozog prog-rock/metal berkeken belül, az persze már ismerheti emberünket a ’90-es évek elején alkotott, kultikussá nőtt csodacsapat, a Psychotic Waltz kapcsán – ugyanis még Buddy Lackey néven annak a legendás együttesnek is ő volt az énekese.
A Waltz szomorú sorsa (feloszlás) után Buddy nevet és országot váltott: Amerikából Ausztriába tette át székhelyét, s új zenei elképzeléseihez új együttes is dukált – így jött hát létre a Dead Soul Tribe, hogy beavasson bennünket Devon legújabb művészi elképzeléseibe.

2004 aktuális DST albuma a The January Tree címet viseli, s e januári fa meg is tekinthető a Travis Smith által készített, hangulatos borítón, amint leveleitől megfosztva, magányosan és szomorúan áll a holdfényben. Ezt a szinte teljes kiábrándultságból születő reményt (amint a fa szilárdan állva szegül szembe a legkegyetlenebb téllel is) reprezentálják Devon szerzeményei is: az igazság és szépség zenébe foglalt pillanatai egy elkeserítően romlott korban.
Aki megismerkedett az ezt megelőző DST lemezzel, az A Murder Of Crows-zal, azt nem éri váratlanul, hogy rögtön az új korongot nyitó Spiders And Fliesban felfedezhetők Tool-párhuzamok. Az, hogy az amerikai négyes hatással volt Devonra az utóbbi években, aligha tagadható – s persze ezt ő maga sem igyekszik leplezni.

Természetesen nem egy-az-egybeni másolásról van itt szó, csupán annak lehetünk fültanúi, amint kivételesen ihletett lelkek találkoznak. A kettes számú dal, a Sirens megidézi kicsit a Waltz szellemét: igazi progresszív témával indít, majd örvénylő/pszichedelikus utazás kerekedik belőle, amit a The Love Of Hate újfent Toollal átitatott, társadalomkritikus szövegű percei követnek.
Azután a Why? felvillantja a csapat (persze legfőképp Devon) keményebb oldalát, majd a Coldest Days Of Winter képében érkezik egy megrázó és egyben csodaszép helyzetjelentés a XXI. századról: az emberiség telének leghidegebb napjait festi le itt Devon, az év egyik (ha nem a) legjobb dalszövegével. Úgy szól a jelenünkről és lehetséges jövőnkről, hogy a szó szoros értelmében beleborzong az ember.

A hideg napok után a hit szárnyaira ülünk (Wings Of Faith), amely szerzeményben felcsendülnek elektronikus effektek is – számomra ez az album legkülönösebb darabja, szokatlan és komor, de mégis ezzel együtt tökéletes csak a lemez. A hetedik szám, a Toy Rockets meghozza a várva várt fuvolaszólamokat is, valamint újfent elgondolkodtató víziókat tár elénk, melyek konklúziója a szeretet üzenete – reméljük minél többen „veszik az adást”, különösképp a mostani, hatalomtól és háborúktól hangos időkben.
Ezután a "Waiting For The Answer" nyűgözi le a hallgatót, keményebb fajta refrénnel és törzsi dobolással a középrészben. A lemez zárása előtt még meghallgathatjuk a "Just Like A Time Piece" újrafelvett változatát (az eredeti még 1993-ban jelent meg, az akkor még Buddy Lackey néven alkotó művész The Strange Mind Of Buddy Lackey című szólóalbumán), majd végezetül a "Lady Of Rain" zongorával is szinesített balladája hagyja nyitva a központi kérdést: megváltoztatjuk öngyilkos életmódunkat, avagy aláhullunk az Idő feneketlen mélyeibe...
A választ mindenkinek saját magának kell megkeresnie.

Összességében nem mutat fel Devon ezen a lemezen számtalan újítást, viszont zenéjének értékei ugyanazok maradtak, amik eddig is kiemelték művészetét az átlagból: számos kulturális hatás, hangszerek sokasága, valamint egy hihetetlenül érzelemteli és emberi előadásmód – komolyan mondom, minden hangból, minden szóból érezni, hogy vérzik a szíve, és hogy ebben a rideg valóságban mégis képes reményt adni önmagának, no és persze mindazoknak, akik meghallgatják.
Ha nem is definiálja újra évente a prog-rock (vagy hívjuk bárminek is) kategóriáját, attól még egyedi és páratlanul szép minden, amit a lelkéből elénk tár. Ha az ember elveszne az embertelenségben, elég csak elővenni egy Waltz vagy DST lemezt, hogy elhihessük újra: bizony, így is lehet nézni a világra!

Az együttes tagjai:
Devon Graves – ének, gitár, fuvola
Roland Ivenz – basszusgitár
Rollz Kerschbaumer – gitár
Adel Moustafa – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Spiders And Flies
2. Sirens
3. The Love Of Hate
4. Why?
5. The Coldest Days Of Winter
6. Wings Of Faith
7. Toy Rockets
8. Waiting For The Answer
9. Just Like A Time Piece
10. Lady Of Rain

Diszkográfia:
Dead Soul Tribe (2002)
A Murder of Crows (2003)
The January Tree (2004)
The Dead Word (2005)
A Lullaby for the Devil (2007)

Kapcsolódó írás:Koncert: DST, Rage –2004. november 21., E-Klub