Farkas Henrik: IgaZ-akták
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 11. 07.
A betűvel jelölt aktákról – valljuk be – leginkább Mulder ügynök jut eszünkbe, amint bájos partnernőjével a soron következő szigorúan titkos ügyben szaladgál Amerika kevésbé napfényes fertályán.
Farkas Henrik könyvében arra vállalkozik, hogy az efféle sorozatok és más sci-fi filmek alapjául szolgáló elképzeléseket vizsgálja meg – amúgy tudományos szemszögből. Következtetései bár többnyire ellentmondanak a látottaknak, azért sikerrel nyugtatják meg az ijedősebb mozibajárókat.
Megközelítésmódjának több előnye is van ránk nézve. Elolvasása után baráti körben fantasztikus megállapításokra leszünk képesek különösebb szellemi erőlködés nélkül, avagy éppen ellenkezőleg, elszállt fantáziájú haverunkat döngölhetjük bele a földbe, nálunk sokkal okosabb elmékre hivatkozva (hiszen szerzőnk a Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese volt).
Az így megszerzett tudás birtokában már diadalmas mosollyal figyelhetjük a legújabb hollywoodi sikerfilmet, s az alaptörténet hihetősége feletti merengés helyett inkább a trükköknek és az elmaradhatatlan hősnőnek szentelhetjük figyelmünket.
Miért nem valószínű egy naprendszerek közötti háború? Meddig élne egy óriásira megnőtt hangya vagy pók? Mekkorák és milyenek az „idegenek”, akik repülő csészealjaikkal oly gyakran látogatnak meg bennünket?
A szerző szellemesen válaszol az efféle tudományos kérdésekre, ami manapság felmerülhet egy társaságban. Olvasás után már nem az óriáspókok és az ufók miatt fogunk aggódni, hanem a menet közben elolvasásra és megtekintésre összeírt művek beszerzésének nehézségei miatt.
Farkas Henrik könyvében arra vállalkozik, hogy az efféle sorozatok és más sci-fi filmek alapjául szolgáló elképzeléseket vizsgálja meg – amúgy tudományos szemszögből. Következtetései bár többnyire ellentmondanak a látottaknak, azért sikerrel nyugtatják meg az ijedősebb mozibajárókat.
Megközelítésmódjának több előnye is van ránk nézve. Elolvasása után baráti körben fantasztikus megállapításokra leszünk képesek különösebb szellemi erőlködés nélkül, avagy éppen ellenkezőleg, elszállt fantáziájú haverunkat döngölhetjük bele a földbe, nálunk sokkal okosabb elmékre hivatkozva (hiszen szerzőnk a Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese volt).
Az így megszerzett tudás birtokában már diadalmas mosollyal figyelhetjük a legújabb hollywoodi sikerfilmet, s az alaptörténet hihetősége feletti merengés helyett inkább a trükköknek és az elmaradhatatlan hősnőnek szentelhetjük figyelmünket.
Miért nem valószínű egy naprendszerek közötti háború? Meddig élne egy óriásira megnőtt hangya vagy pók? Mekkorák és milyenek az „idegenek”, akik repülő csészealjaikkal oly gyakran látogatnak meg bennünket?
A szerző szellemesen válaszol az efféle tudományos kérdésekre, ami manapság felmerülhet egy társaságban. Olvasás után már nem az óriáspókok és az ufók miatt fogunk aggódni, hanem a menet közben elolvasásra és megtekintésre összeírt művek beszerzésének nehézségei miatt.