Tad Williams: Másvilág – A Kék Tűz folyója I.
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 10. 25.

Szóval a történet odafigyelést igényel, a szereplők hajlamosak elválni egymástól (úgy tűnik, a szerző nem szereti együtt látni őket), és holmi szeszélyes minta szerint mászkálnak a virtuális térben lévő világok között. Apropó világok. Williams nem szégyell neves elődöktől lopni, ennek köszönhetően Wells és Baum (az Óz történetek kitalálója) elmeszüleménye is felbukkan a történetben – persze az eredetiktől teljesen eltérő megközelítésben. A szereplők számára nem is az a lényeg, hogy homokszemeknél valamivel nagyobb méretben rejtőznek a bogárvilágban, vagy a marslakók által elnéptelenített Londonban bolyonganak, hanem elérni a végcélt, és a kijáraton keresztül belépni a nagybetűs Életbe.
Ha ugyanis még nem mondtam volna, Rennie, !Xabbu, Orlando és a többiek bennragadtak a virtuáltérben (s akkor még nem is említettem Pault), s képtelenek kicsatlakozni az őket körülvevő – egyébként bámulatosan realisztikus – világból. A harmadik-negyedik alkalom után valamiért már akkor sem tudnak tiszta szívből lelkesedni, amikor egyik programból a másikba kerülnek – sőt. Tad Williams ezúttal sem okoz csalódást, igényesen kidolgozott háttér előtt mozognak a szereplők, tetteik és a velünk történtek – amelyek miértje időnként még továbbra is homályos előttünk – további izgalmakat ígérnek.