Martin Rees: Ütött az utolsó óránk
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 10. 21.
A „Világegyetemek titkai” sorozat célja a tudományos ismeretterjesztés, és csupán annyiban tesz engedményt az olvasó felé, hogy mellőzi a többsoros képleteket és a folyamatos kereszthivatkozásokat. Egyébként tudós szemszögből foglalkozik a választott – és általában időszerű – témájával, cáfolva vagy megerősítve azt, egyfajta kávéházi cseverészés keretein belül – miként azt már megtapasztalhattuk a Csillagok háborúja mindenség kapcsán egy korábbi kötetben.
Rees könyvéről eszembe jutott Crichton egyik közepesen sikerült műve, a Préda, amelyben a nanotechnikának egy általa elképzelt, az emberiségre nézve kifejezetten káros felhasználásával ismerkedhetünk meg.
A két könyv abban megegyezik, hogy kimondottan veszélyesnek tartják az ilyen irányú kísérleteket. Rees ideges lesz minden olyan kísérlettől, ami olyan körülményeket teremt, vagy olyan végeredményre törekszik, ami nem létezik világegyetemünkben. Ennél fogva nem lehet előre felmérni az esetleges következményeket – csak az erre vonatkozó találgatások közül válogathatunk.
A nanotechnológia esetében is kizárólag arra hagyatkozhatunk, amit a tudósok mondanak. Csakhogy közöttük sincs egyetértés ezen a téren. A teljes optimizmustól (minden betegség gyógyíthatóvá válik) a világvége látomásig (a nanorobotok minden, a földön található szerves anyagot átalakítanak, kipusztítva az emberiséget) terjednek az elméletek
A szerző nem győzi hangsúlyozni a döntések fontosságát. Véleménye szerint az egész emberiséget érintő kérdésekben nem szabad pár tudósra hagyatkozni, hanem a nyilvánosság bevonásával, a lehetőségek ismertetése után KÖZÖSEN kell döntenünk.
Ha belegondolunk, ebben teljesen igaza van. Milliók életéről vagy haláláról nem pár rövidtávon gondolkodó politikusnak, más esetben sikerorientált, ne adj isten túlfűtött kíváncsisággal megáldott szakembernek feladata dönteni, hanem az érintett tömegeknek. Még akkor is, ha az esetleges katasztrófára csekély az esély.
Persze a kötet nem csak ezzel a témával, hanem olyanokkal is foglalkozik, mint az üvegházhatás, a természeti katasztrófák, a génmanipuláció, a biológiai fegyverek, és kozmikus lehetőségeink.
Martin Rees könyvét mindazoknak ajánlom, akik átfogó képet szeretnének kialakítani, de nincs idejük utánajárni az előzményeknek és sorba rendezni az összefüggéseket. Gondolatébresztő könyv, ami nem csupán a bennünket fenyegető veszélyekre, hanem saját felelősségünkre is figyelmeztet.
Rees könyvéről eszembe jutott Crichton egyik közepesen sikerült műve, a Préda, amelyben a nanotechnikának egy általa elképzelt, az emberiségre nézve kifejezetten káros felhasználásával ismerkedhetünk meg.
A két könyv abban megegyezik, hogy kimondottan veszélyesnek tartják az ilyen irányú kísérleteket. Rees ideges lesz minden olyan kísérlettől, ami olyan körülményeket teremt, vagy olyan végeredményre törekszik, ami nem létezik világegyetemünkben. Ennél fogva nem lehet előre felmérni az esetleges következményeket – csak az erre vonatkozó találgatások közül válogathatunk.
A nanotechnológia esetében is kizárólag arra hagyatkozhatunk, amit a tudósok mondanak. Csakhogy közöttük sincs egyetértés ezen a téren. A teljes optimizmustól (minden betegség gyógyíthatóvá válik) a világvége látomásig (a nanorobotok minden, a földön található szerves anyagot átalakítanak, kipusztítva az emberiséget) terjednek az elméletek
A szerző nem győzi hangsúlyozni a döntések fontosságát. Véleménye szerint az egész emberiséget érintő kérdésekben nem szabad pár tudósra hagyatkozni, hanem a nyilvánosság bevonásával, a lehetőségek ismertetése után KÖZÖSEN kell döntenünk.
Ha belegondolunk, ebben teljesen igaza van. Milliók életéről vagy haláláról nem pár rövidtávon gondolkodó politikusnak, más esetben sikerorientált, ne adj isten túlfűtött kíváncsisággal megáldott szakembernek feladata dönteni, hanem az érintett tömegeknek. Még akkor is, ha az esetleges katasztrófára csekély az esély.
Persze a kötet nem csak ezzel a témával, hanem olyanokkal is foglalkozik, mint az üvegházhatás, a természeti katasztrófák, a génmanipuláció, a biológiai fegyverek, és kozmikus lehetőségeink.
Martin Rees könyvét mindazoknak ajánlom, akik átfogó képet szeretnének kialakítani, de nincs idejük utánajárni az előzményeknek és sorba rendezni az összefüggéseket. Gondolatébresztő könyv, ami nem csupán a bennünket fenyegető veszélyekre, hanem saját felelősségünkre is figyelmeztet.