Főkép

Az Időcsavar után úgy tűnik, minden visszazökkent a rendes kerékvágásba, és az élet a megszokott módon megy tovább. Meg helyét öccse, Charles Wallace veszi át az általános iskolában – ami nem csupán azt jelenti, hogy ezentúl ő képviseli a barátságtalan termekben a Murry családot, hanem sajnálatos módon a meg nem értett különc zseni hálátlan szerepe is neki jut. Tudása – ami messze meghaladja a többi hatéves szintjét – hamarosan kék foltokat és horzsolásokat eredményez, amit a rendszeres verekedések során gyűjt be. Meg felelősnek érzi magát, ezért elzarándokol az utált épületbe, és megpróbál szót érteni az igazgatóval. Mr. Jenkis ennek persze egyáltalán nem örül, ami érthető is, hiszen Charles Wallace előtt Meg okozta számára a legtöbb gondot. És tessék, még távozása után is visszajön, egyéni elbánást kérve öccse számára. Hát nem.

Így aztán Meg dolgavégezetlenül megy haza, ahol hihetetlen hírrel fogadják: sárkányok vannak a kert mögötti sziklánál. Mire azonban odaér, csupán pár tollat talál, ami alaposabb szemrevételezés után nem is hasonlít semmiféle madárborításra. Ennél is komolyabb viszont, hogy Charles Wallace nem a futástól nem kap levegőt, hanem beteg: valami komoly baj van a mitokondriumával, vagy a farandolájával (a szavak jelentését szerencsére később elmagyarázzák). Mire Meggel együtt kettőt pislanthatnánk, már benne is vagyunk a következő kalandban, amelyben a világegyetem újabb lakói teszik tiszteletüket a Murry család házában. Jövetelük – miként az sejthető – nem ünnepséget jelent, hanem tanulást és próbákat. Sebtiben kapunk egy kis eligazítást a különböző léptékű kozmoszok között, és megismerjük az ellenséget, az echtroiokat is.

A feladatról menet közben újabb részletek derülnek ki, többek között az, hogy a résztvevők (Meg, Calvin, az előző részben megismert kosaras fiú, aki itt már egyáltalán nem viselkedik gyanúsan, inkább szerelmesen, Mr. Jenkins és két földönkívüli) nem csupán a csillagközi egyensúlyért küzdenek, hanem saját életükért is. Az előző részben megismert stílus mit sem változik. A sci-fi elem némileg háttérbe szorul, nagyobb helyet engedve az ifjúsági résznek, miközben érintetlen marad a történet izgalmas mivolta és tempója (és felbukkan némi nevelő célzatú elem is).

A makro- és mikrovilágot behálózó kalandok során számtalan különleges, első hangzásra meglehetősen furcsa, vagy éppenséggel érthetetlen dolog bukkan fel, ám ha képesek vagyunk elvonatkoztatni a racionális valóságtól, hogy beléphessünk a mesék csodálatosan varázslatos világába, olyan kalandokban lehet részünk, amelyek során a tudományos fantasztikum és a mítoszok világának különleges egyvelege lenyűgöz és magával ragad – a főszerk. megjegyzése.)