Főkép

Druss Gulgothirban, a Szövetségi Játékokon vesz részt, mint a drenai csapat öklözője. A torna döntő összecsapása előtt összebarátkozik leendő ellenfelével, Klayal, a gothirok bajnokával.

Az Istencsászárnak látomása volt, melyben Klay megnyerte a viadalt. A gothirok uralkodója azonban korántsem látnok; inkább egy eszelős őrült, aki még saját feleségét is megölte. Mivel a jövendölését mindenki ismeri és az államrendet – amely igen ingatag Gothirban – fenn kell tartani, Garen-cen – az Istencsászár minisztere – elrendeli, hogy Drussnak vagy okozzanak súlyos sebet, meg vagy öljék meg. A tornát mindenféleképpen Klaynek kell megnyernie. A drenai éppen vacsorából igyekszik hazafelé, amikor ismeretlenek rontanak rá a sötétből és megpróbálják megölni. Felbukkan azonban Klay, és Druss segítségére siet. Egy nyílvessző, amit a drenainak szántak, a gothir bajnok gerincébe csapódik. Druss mindent elkövet, hogy barátját megmentse és elindul Osikai Szentélyébe, a nadírok lakta sivatagos sztyeppére, hogy megtalálja Alchazzar Szemét, a legendás drágaköveket, amelyekkel minden sérülés meggyógyítható.

Talizmán, a fiatal nadír harcos, különleges küldetésben jár. Meg kell találnia az Egyesítőt, aki a szembenálló nadír törzseket összebékíti egymással, és akinek a vezetésével a nadírok kivívják függetlenségüket. Ehhez azonban szüksége van Alchazzar Szemére, ezért Noszta kán, a vén sámán, tanácsára Gulgothirba utazik, hogy értesüléseket szerezzen a varázslatos drágakövekről. Csorin-cü elárulja Talizmánnak, hogy hol leli meg a köveket, és mindezést cserébe csak annyit kér tőle, hogy unokáját – Zsuszáj-t – vigye magával és védje meg az élete árán is. Zsuszáj ugyanis a jövendölések szerint az Egyesítő felesége kell, hogy legyen.

Garen-cen tudomására jut Alchazzar Szemének rejtekhelye. Kétezer gothir harcost indít útnak, hogy megszerezzék a mágiával bíró köveket. Hamarosan bekövetkezik az elkerülhetetlen összecsapás; alig kétszáz nadír áll szemben a tízszeres túlerővel szemben. De az ő oldalukon harcol Legendás Druss…

Gemmell továbbra is megrázó erővel képes elénk tárni Druss életének újabb darabját. Egy maroknyi nadír harcos élén küzd barátja életéért. Mindez szinte emberfeletti energiával ruházza fel, a vele harcolók is a hatása alá kerülnek. Druss sosem akart harcos lenni. Amikor feleségét elrabolták, ő tűzön-vízen át követte, mindent megtett, hogy Rowenát visszakapja. Mióta teljesült álma, azóta nem talál lelki nyugalmat. Ha otthon van asszonyával, folyvást a háborúkon, ha háborúban van, folyvást az otthonán és Rowenán jár az esze. Ez a fura ellentmondás, amely Drusst vezeti, hajtja az újabb kalandok felé, melyek által legendává válik.

Gemmell regényében Druss voltaképpen csak mellékszerepet kellene, hogy betöltsön, azonban „paramétereinél” fogva mégis ő a meghatározó figura, ő adja a regény fő csapásirányát. Hiába a nadírok magasztos Egyesítő-keresése, átsüt a regényen, hogy Druss segítsége nélkül, sosem kerül elő, vagy csak egy kisujjpöccintésébe kerülne, és sose bukkanna elő. Gemmell hőseit továbbra is a barátság, és az egymás iránti tisztelet tartja össze, mely néha illogikus cselekedetekbe hajszolja őket, de mindenféleképpen példát mutat a ma embere számára abból, hogy mit is jelentenek ezek a szavak igazán.