Stephen Kenson: Ragnarok
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 09. 20.
Bevezetésként nézzük mit is jelent pontosan a cím:
„Ragnarök (óizlandi ragnarok, „az istenek sorsa/pusztulása”) az istenek pusztulása és a világvége a skandináv mitológiában, az istenek és az alvilági szörnyek utolsó csatája után következik be. Előre jelzi BALDR-nak, az ifjú istennek a halála, majd a törzsi normák semmibe vevése, rokonok („a nőtestvérek gyermekei”) véres viszálya s a teljes erkölcsi káosz.”
Mitológiai enciklopédia I. kötet, 598. oldal
Előre szólok, a regény nem felel meg a fenti meghatározásnak. Szó sincs tömeges istenvégről (ilyen lények egyelőre amúgy sem ismeretesek a Felébredt Világban), és a világ sem óhajtja egyik-napról a másikra lehúzni a rolót. De akkor miért ez a címválasztás? Miért nem Armageddon, Végítélet, Özönvíz vagy más efféle szó került a jól ismert csavartszarvú koponya alá?
Más ötlet hiányában arra tippelek, hogy a történet egyik központi (bár némileg visszahúzódó) alakja inspirálta a szerző választását. Elvégre Lofwyr kapcsolódik a germánokhoz, hiszen ő a Seader-Krupp multicég tulajdonosa – és nem utolsó sorban sárkány. Szóval miatta lehet a Ragnarok.
A regény előjátékaként egy ősi mágikus tárgy megtalálásának, majd egy brutális gyilkosságnak lehetünk tanúi. Innen már csak egy ugrás Karom és csapata, akik éppen árnyvadászaton vannak, és újfent bizonyítják profi mivoltukat. A sikeres akciót jutalom követi (Mr. Jones fizet) – de a megérdemelt csillogás elmarad, helyette új megbízatás várja Boston metroplexumának legjobb csapatát.
A következő vadászatra az öreg Európában kerül sor, ahol hőseinknek az előjátékban említett tárgyat kell felkutatniuk és begyűjteniük a sárkánynak. Nem ígérkezik bonyolult ügynek – de ugye sose kezdj sárkánnyal és más bölcsességek...
A harmadik Kenson regény nagyjából ez előző szintjén mozog (vagyis sokkal jobb, mint a mostanra fájó emlékűvé halványuló Technobábel. A kellemes meglepetést okozó Royo borító (bár ennél sokkal jobb képei is vannak) mindenképpen plusz pontokat jelent az összhatást illetően, és a korábbi könyveket nem ismerők számára jól jöhet a menet közben ismertetett Dunkelzahn történet is.
A Ragnarok is eltér a „hagyományos” Shadowrun hangulattól, az általános kiábrándultság és komorság helyett itt egy sokkal optimistább látásmód érvényesül. Ez némileg ellentmond a világképnek, amiben mindenki leghőbb vágya, hogy megérje a holnapot…
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Technobábel
Keresztutak
Ragnarok
Lángoló idő
Született vadász
Mérgek könyve
Bukott angyalok
A Kiadó oldala:
Beholder Kiadó
„Ragnarök (óizlandi ragnarok, „az istenek sorsa/pusztulása”) az istenek pusztulása és a világvége a skandináv mitológiában, az istenek és az alvilági szörnyek utolsó csatája után következik be. Előre jelzi BALDR-nak, az ifjú istennek a halála, majd a törzsi normák semmibe vevése, rokonok („a nőtestvérek gyermekei”) véres viszálya s a teljes erkölcsi káosz.”
Mitológiai enciklopédia I. kötet, 598. oldal
Előre szólok, a regény nem felel meg a fenti meghatározásnak. Szó sincs tömeges istenvégről (ilyen lények egyelőre amúgy sem ismeretesek a Felébredt Világban), és a világ sem óhajtja egyik-napról a másikra lehúzni a rolót. De akkor miért ez a címválasztás? Miért nem Armageddon, Végítélet, Özönvíz vagy más efféle szó került a jól ismert csavartszarvú koponya alá?
Más ötlet hiányában arra tippelek, hogy a történet egyik központi (bár némileg visszahúzódó) alakja inspirálta a szerző választását. Elvégre Lofwyr kapcsolódik a germánokhoz, hiszen ő a Seader-Krupp multicég tulajdonosa – és nem utolsó sorban sárkány. Szóval miatta lehet a Ragnarok.
A regény előjátékaként egy ősi mágikus tárgy megtalálásának, majd egy brutális gyilkosságnak lehetünk tanúi. Innen már csak egy ugrás Karom és csapata, akik éppen árnyvadászaton vannak, és újfent bizonyítják profi mivoltukat. A sikeres akciót jutalom követi (Mr. Jones fizet) – de a megérdemelt csillogás elmarad, helyette új megbízatás várja Boston metroplexumának legjobb csapatát.
A következő vadászatra az öreg Európában kerül sor, ahol hőseinknek az előjátékban említett tárgyat kell felkutatniuk és begyűjteniük a sárkánynak. Nem ígérkezik bonyolult ügynek – de ugye sose kezdj sárkánnyal és más bölcsességek...
A harmadik Kenson regény nagyjából ez előző szintjén mozog (vagyis sokkal jobb, mint a mostanra fájó emlékűvé halványuló Technobábel. A kellemes meglepetést okozó Royo borító (bár ennél sokkal jobb képei is vannak) mindenképpen plusz pontokat jelent az összhatást illetően, és a korábbi könyveket nem ismerők számára jól jöhet a menet közben ismertetett Dunkelzahn történet is.
A Ragnarok is eltér a „hagyományos” Shadowrun hangulattól, az általános kiábrándultság és komorság helyett itt egy sokkal optimistább látásmód érvényesül. Ez némileg ellentmond a világképnek, amiben mindenki leghőbb vágya, hogy megérje a holnapot…
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Technobábel
Keresztutak
Ragnarok
Lángoló idő
Született vadász
Mérgek könyve
Bukott angyalok
A Kiadó oldala:
Beholder Kiadó