FőképAz album nézegetése és olvasása közben egyre inkább megerősödött bennem a gondolat: eleink tudtak valamit – egy olyan titkot, mely az idők során sajnos elveszett. Azt túlzás lenne állítani, hogy az 1800-as években teljes nemzeti egység létezett volna (ez még a kiegyezés utáni időszakra sem igaz teljesen), mégis a belviszályok, a bécsi adminisztráció ellenére is sikerült az ország lakosságának korábban sosem látott mérvű építőmunkát elvégezni.

Minderre szükség is volt, hiszen a hosszúra nyúlt török uralom utáni évtizedekben csupán a legszükségesebb építkezésekre futotta (például templomok), ráadásul a gazdasági fejlődéssel együtt járó népességnövekedés óhatatlanul magával hozta a városok növekedését is.
Ebből a szempontból meghatározó jelentőségűnek számított a Pesti Szépítő Bizottmány (létrejött 1808 októberében), amely nem csupán az ország szívének számító Pest városának építkezéseiért (mai szóhasználattal városrendezési tervéért) volt felelős, de ténykedése közvetve mintául szolgált a többi város számára is (a Budai Építési Bizottság nem töltött be hasonló szerepet, mivel a budai oldalon jóval kevesebb építkezés volt).

Az album a korábban megszokott tagolást követve, minden fejezetet külföldi kitekintéssel kezd, majd a hazai irányzatok ismertetése után akkurátusan tárgyalja a jellegzetes állami, egyházi, fűúri/nemesi, polgári épületeket (bőséges képanyaggal, időnként alaprajzokkal), mellékelve a nevesebb építészek életrajzát is.
Mindezek eredményeként nem csupán „szakmailag”, építész szemmel ismerjük meg ezt az időszakot, hanem az oldalakról átsejlik valami a kor hangulatából, amelynek ilyen szempontból vitathatatlan csúcspontját jelentették a millenniumi építkezések (mint például Országház – amely végleges formájában csak később, 1904-ben készült el).

A sorozatnak ott a helye a könyvtárak és az iskolák gyűjteményében, hiszen ismeretterjesztő jellege miatt összefoglalást jelent – a címének megfelelően – a magyar építészetről.