FőképKendzsi idegenvezetéssel foglalkozik Tokióban. Persze nem bejelentett állásról van szó, és nem is a történelmi vagy művészeti nevezetességek területén mozog otthonosan, hanem a tokiói éjszakában: a szexiparban. Frank, az amerikai, szerződteti az év hátralévő három napjára, hogy útikalauza legyen ebben a különös, furcsa világban.

Tokió éjszakai negyedeit egy sorozatgyilkos tartja rettegésben. Legutóbbi áldozatát brutálisan megerőszakolta, majd feldarabolta. A törzset és a testrészeket műanyag zsákokba csomagolta és kitette az utcára.

Frank és Kendzsi első közös estéje kellemesen telik mindaddig, míg Franken furcsa változások nem jelentkeznek. Kendzsi többször azon kapja Franket, hogy saját magának mond ellent, hazudik össze-vissza, valamint ha valaki nem úgy viselkedik vele, ahogy ő azt szeretné, akkor rémisztően megváltoznak az arcvonásai.
Ilyenkor Kendzsit megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába és legszívesebben a pokolba kívánná Franket. Egyre erősödik benne az a megmagyarázhatatlan gyanú, hogy Frank a brutális sorozatgyilkos.
Kendzsi másnap – a szerződésnek megfelelően – ismét együtt indul Frankkel az éjszakába, de retteg attól, hogy igaza lehet, és Frank őt is meg fogja ölni. Gyanúja beigazolódni látszik, mikor egy omiaibárban Frank őrült mészárlásba kezd, és Franken kívül már csak ő az egyetlen élő a helyiségben…

Furcsa Murakami regénye. Furcsa mert japán, bár megpróbál megtenni mindent azért, hogy a nyugati ember is megértse írását. Nyugati főszereplője van a könyvnek, a cselekmény színhelye a mai elamerikásodott Tokió, amely (sok japán városhoz hasonlóan) nagyban próbál hasonlítani a „példaként” szolgáló amerikai városokra.
Frank karakterének ábrázolásában felfedezhető, hogy a szerző nem teljesen a nyugat embere; körülbelül olyan ez a figura, mintha egy hasonló képességű nyugati író próbálkozna egy japán alak megformálásával.
Nem rossz. Sőt, inkább azt mondanám érdekes az, ahogyan a japánok látják és kezelik a külföldieket.

A város éjszakai életének ábrázolásában Murakami verhetetlen. Élethű, részletes leírásokat kapunk, mi hogyan és mennyiért működik a vigalmi negyedekben. Milyen „műintézmények” léteznek, merre talál az ember japán, és merre bevándorlók által nyújtott „szolgáltatásokat”.
A könyvnek szerintem nem titkolt célja, hogy valamilyen szinten tükröt tartson a japán társadalom orra elé.
A Kendzsi és Frank közötti viszony taglalásakor többször eljutunk addig a pontig, hogy valami nem úgy működik a japán társadalomban, ahogy annak működnie kéne, és a legrosszabb az, hogy a japánok nem is törekednek ezek megértésére és megváltoztatására. Pl.: Miért lesz egy jó családi körülményekkel rendelkező diáklányból prostituált?
Azért nem kell megijedni, természetesen nem ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalása Murakami elsődleges célja. Ő csak egy jó psziho-thrillert írt.